Igemorzsák Ezékiel könyvéből (6.)

 

Nem mindegy…

 

„ Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették.”

Ezékiel 34,2b

 

Igen tevékeny emberek azok, akiket a 34. fejezetben Isten Igéje elìtél. Mindent megtettek azért, hogy övéiknek jó életük legyen: ételről, italról és ruházatról is gondoskodtak övéik számára: „ A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek…” (3.vers) Koránkelő, szorgalmas családapák és családanyák is lehettek közöttük, éjt- nappallá tevő szorgalmas lelkipásztorok is.

Amit Isten életükben elítél az az önzés. Sok-sok típusa van az önzésnek: családi, egyházi, népi-nemzeti is létezik. Mindenik típusnak van megfelelő jelszava és ugyanakkor önmagát (fel)mentegető indulója is. Ilyenek például: a családomért, a „gyülekezetemért” , a magyarságért.

Isten igéje szerint munkánknak ki kell lépnie a zászló és jelszavak, rokoni vagy éppen érdekcsoportok vonzásából és át kell mennie másokért végzett szolgálatba. Ha ez nem történik meg, akkor hűtlen pásztor vagyok.

Önvizsgálatomban rendszeresen fel szoktam tenni a következő kérdéseket:

1.   „Az Ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?” Jób,13,8  

2.   Ez nem bibliai ugyan, de sokat segít az éleslátásban: „Népem célját tűztem ki boldogulásomul?” (Rejtő Jenő) vagy „ Népem boldogulását tűztem ki célomul?”

Nem mindegy…

A Jó pásztor könyörüljön mindannyiunk szolgálatán!