Egy ige és egy gondolat

" Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával, hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet, és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." Jeremiás könyve 9,23-24

"A világ azt gondolja, hogy Istent be lehet állítani eszközül az élet rekvizitumai közé. Fegyverré és eszközzé lehet tenni, akinek parancsolunk és akit kihasználunk. Mindegyik elvárja Istentől és előírja neki, hogy teljes mértékben éppen az általa képviselt álláspont és gondolat mellé álljon, minden erejével, tekintélyével és igazságával, mert - szinte sértő kifejezést használok- azt el sem tudná nézni az Istennek, hogy más véleményen legyen, mint ő. Ezzel szemben áll az Isten szuverénitásának nagy kálvinista gondolata. Isten kijelentette és újra hangsúlyozza, hogy az Ő dicsőségét másnak nem adja, az Ő gondolata nem a mi gondolataink, Ő nem akar beilleszkedni a mi világunkba. Ő engedelmességet kíván, Ő parancsoló és uralkodó Isten."
Ravasz László, Isten rostájában III.kötet

IKE Sportnapok

Erdély 15 településőról 130 ifjú sportoló gyűlt össze a 8. alkalommal megrendezett Országos IKE Sportnapokon Kézdivásárhelyen. Az Erdélyi IKE és a céhes város polgármesteri hivatala azzal a céllal szervezte meg ezt a rendezvényt, hogy lehetőséget adjon minél több fiatalnak a mozgásra, kikapcsolódásra, és, hogy az „ép testben ép lélek” életszemléletet terjessze az ikések között.

A háromnapos eseményen sok alkalom adódott a mozgásra, 9 -féle sportágban mérték össze erejüket, tudásukat a jelenlévők.

Esténként áhitatok, közös éneklések, játékok szolgálták a részvevők lelki épülését. Isten üzenetét Syilveszter Aba, Beder Imre és Dezső László tolmácsolta az elcsendesedések alkalmával.


Lássuk a megmérettetések eredményeit:

Minifoci

Kolozsvár – Bulgáriatelep

Cserefalva

Illyefalva

Kosárlabda

Illyefalva

Medgyes

Cserefalva

Kézilabda

Olthévíz

Medgyes

Bulgáriatelep

Röplabda

Kolozsvár – Bulgáriatelep

Kolozsvár – Kerekdomb

Illyefalva

Lábtenisz

Vitán Domokos, Misca Cosmin – Kézdivásárhely

Ardelean Róbert, Jakab Zsolt – Illyefalva

Kapás Zoltán, Szilveszter György – Cserefalva

Atlétika

800 m futás lányok

Jakab Mária – Kézdivásárhely

Gáspás Kincső – Sepsiszentgyörgy

Jakab Anita – Kézdivásárhely

1000 m futás fiúk

Baga Szabolcs – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Tamás Gellért – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Kapás Zoltán – Cserefalva

Tollaslabda

Lányok

Hogyai Katalin – Medgyes

Lázár Kinga – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Ványolós Edina – Olthévíz

Fiúk

Tamás Gellért – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Váncsa Zsolt – Illyefalva

Kapás Zoltán – Cserefalva

Sakk

Váradi János – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Lapohos Őrs – Marosvásárhely, Gecse utca

Bartha Alpár – Cserefalva

Asztalitenisz

Lányok

Jakab Mária - Kézdivásárhely

Lázár Kinga – Kolozsvár, Bulgáriatelep

Gáspár Kincső – Sepsiszentgyörgy

Fiúk

Barti Lóránt – Kézdivásárhely

Márkos Hunor – Marosvásárhely, Gecse utca

Croitoriu Alex (Olthévíz), Kocsis Zoltán (Kézdivásárhely)

Jövőben is meg szeretnénk szervezni a sportnapokat és egy sporttábor lehetőségeiről is gondolkodunk.
Adja Urunk, hogy terveink az Ő dicsőségét és embertársaink javát szolgálják!

a szervezők nevében:

Kocsis Zoltán

sportiroda vezető

facebook.com/kezdisport

Egy ige és egy gondolat

"Bizonyára ti magatok vagytok
a nép, és veletek kihal
a bölcsesség!" Jób 12,2

Jób szavai akkor hangzanak el, amikor már-már úgy tűnik, hogy barátai nem tudják abbahagyni a szenvedése kapcsán megszülető okosabbnál okosabb "kinyilatkoztatásaikat". Én is szoktam megmondani a "tutit", utána pedig restelkedni...
Lelkészek rendes szokása az ilyen fajta "kinyilatkoztatás", a pótolhatatlan okos vélemény mindenben és mindenhol.
Lehet, hogy nem csak a lelkészek értenek ehhez?

Jób imádsága:
Megvallom azért, hogy nem értettem, csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, Te pedig taníts engem!" Jób 42,3-4

közérdekű

Háromszék (www.3szek.ro)

2011-04-07 - Megalázott pedagógusok

Most éppen törvényszéken elnyert jogaikat veszi semmibe a kormány, Emil Boc miniszterelnök pedig nem szégyelli kijelenteni, hogy tiszteletben tartja a hatalom a bírósági végzéseket, ki is fizetik a bérkülönbözetet – majd, amikor lesz rá pénz, amikor a gazdaság helyzete lehetővé teszi azt. Értsd: legjobb esetben is csak valamely választási kampányban, ahogyan az mifelénk történni szokott.
Mert miként is alakult ki a jelenlegi, meglehetősen kusza helyzet? 2008 őszén, a parlamenti választások előtt nem sokkal tapssal, üdvrivalgással, egyöntetűen szavazta meg a törvényhozó testület az oktatásban dolgozók 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt. Aztán Tăriceanu miniszterelnök sürgősségi rendelettel akadályozta meg annak alkalmazását – veszített is emiatt voksokat a liberális párt –, de ez még csak a bonyodalom kezdetének tekinthető. Nemsokára ugyanis az alkotmánybíróság minősítette alaptörvénybe ütközőnek a béremelés halasztását, majd kormányváltás következett, és láss csodát, azok, akik a kampányban még fölöttébb szívükön viselték a tanárok sorsát, bársonyszékbe kerülvén minden eszközzel akadályozták a fizetésemelést, mi több, tavaly 25 százalékkal csökkentették is a juttatásokat. Perek sorozatát indították hát az állam ellen, és legtöbben meg is nyerték azokat, így jogosultak a különbözetre. Csakhogy, és itt újabb fordulat következik, a hatalom nem csupán a törvény életbe ültetésétől tekint el irigylésre méltó nagyvonalúsággal, hanem a bírósági végzéseket is semmibe veszi. Úgy tűnik, Romániában ez is lehetséges.
A két és fél éve húzódó ügyet Emil Boc és csapata újabb felelősségvállalással kívánja lezárni. Mondják, méltánytalan, hogy némely tanárok többet keressenek, mint a többiek. Ebben is van igazság. De a történet legfőbb tanulságai ennek ellenére elkeserítőek: bebizonyosodott, hogy a kormány mifelénk teljhatalomra törekszik, célja elérésében számára semmi sem szent, még az ország törvényei sem. És világossá vált ismét: a politikai pártok számára csak akkor válnak fontossá a pedagógusok, amikor szavazatokat várnak tőlük. Olyankor cseppentenek-csurrantanak nekik kis pénzt, amit aztán hatalomra kerülve kamatostul visszavesznek.

Az is bolond, aki tanárrá lesz Romániában – mondhatnánk keserűen, látva azt a rendkívül cinikus magatartást, amellyel a hatalom viszonyul a pedagógustársadalomhoz.


Farcádi Botond

Egy ige és egy vers

JÓB KÖNYVÉBŐL

Mert ő megsebez,
de be is kötöz,
összezúz, de kezei
meg is gyógyítanak.
(Jób 5,18)

Uram, sebezz és gyógyíts
kedved szerint,
csak el ne múljék rólam
kezed nyoma-

mert halálba taszít,
ha többé
nem foglalkozol velem.

Ki zúzódást kerülve
és óvakodva él,
mind ostoba;

csak látszólag veszély,
ami az alig-léttől
megment, amit Te adhatsz
csak nekem:

sebek és gyógyulás
bölcs ritmusa.

Petrőczi Éva

Bethlen Kata, Önéletírása (folytatás)

Mert másnap Haller Gábor uram megbetegszik, s egy hétre meg is hal. Minthogy pedig a dekrétum csak az úr nevére volt írva, akkor az a per is félbeszakadott. Gróf Haller Gábor uram látván ezen dolgot, mind természet és haza törvényével ellenkezni, igen sajnálotta, hogy neve alatt kellene a dolognak folyni; melytől mind engemet, mind az én uramat szépen megkövetett: de a gubernátor úrtól nyugodalma nem volt. Meg is mondotta azt az én uramnak, hogy mint haza törvényét jól tudó ember, kövesse el az utakat és módokat, mert nincsen semmi jussok a leányhoz. Az én uram is pedig mint az afféle dolgokhoz jó tudó, jólelkű, igaz református, bátor szívű ember mindeneket jó lélekkel véghezvitt, mindaddig, amíg lehetett, nem gondolt sem költségével, sem előmenetelének megakadályoztatásával.

68

Újabban 1724-ik esztendőben dékrétumat hoztak gróf Haller János uram nevére, minthogy rajta is voltak, hogy mentől hamarébb elvehessék a gyermekeket, és így a magok akaratjokat véghezvihessék: de az én uram semmiképpen az ország törvénye mellől el nem állott: az udvarnál is szintén, akkor Bécsben lévén Teleki Pál uram, mindent véghez kívánt vinni. Megmutatta azt, hogy haza törvénye szerént is elvenni nem lehet, mert amely okok abban fel vagynak téve, úgymint ha esztelen, erkölcstelen, tékozló és vesztegető, énbennem azokat fel nem találják, magok sem vádoltak affélékkel; azért jussok az elvételre nincsen. A leány kontraktus szerént is (17) engemet illet. A fiat felneveli a pápista vallásban, minthogy az a haza törvénye, kontraktusunk szerént is úgy illik. A jószágokkal is megkénáltatta annak előtte is, hogy vegyék kezekhez.

69

Látván a katolikus urak, mely szívesen folytatja az én uram az én dolgomat, másképpen kezdék próbálgatni. Az akkori püspök, Antalfi, az én uramat kísérgetni kezdi értetlen szavaival ilyenformán: Méltóságos gróf uramat felette sajnálom, hogy micsoda haza szolgálatjára termett ember, kinek nagy hűsége még a felséges udvarnál is tudva vagyon, mégis promóciója illendőképpen nem lehet az asszony dolga miatt. Én azért azt jovallonám, hogy ezt a nagy kötelességet tenné félre az úr, és ezen dologban állana el az asszony mellől, hadd vehetnők el a gyermekeket: én úgy reménlem, hogy mindjárt promóciója lenne az úrnak, de ekképpen promóciója az asszony miatt nem lészen. Az én uram is mint a szót bátran kimondó ember, elsőben megköszönte a püspök szánakozását, hogy promócióra érdemesnek isméri, s elmellőztetését sajnálja, s azután így szólott: Nagyon csudálkozom, hogy az úr engemet még jól nem ismér: én igaz református ember vagyok, s tudom, hogy valami a Jóistennek tetszik, a’ mégyen környülöttem véghez. Nem az én feleségem az én promóciómnak rontója és akadályoztatója, hanem az én igaz hitem és vallásom: de úgy gondolkodjék az úr énrólam, hogy ezen dologban valameddig lehet, minden kötelességemet véghezviszem.

70

Látván nagy állhatatosságát a püspök és az én uramnak, más utat gondolt fel, minthogy az egri püspök és Károlyi Sándor úr is szüntelen írogattak, hogy ne szenvedjék ezen dolgot sokáig, nehogy a gyermekek valamit bészíjjanak a kálvinista vallásból. Az én uramat azért béhívattatván a guberniumba, a gubernátor, gróf Kornis Zsigmond nagy keményen, mintha mindjárt elijedett volna, így szólott: Azt kérdem bátyámuramtól, a gyermekekkel mit akar, ki akarja-é adni, vagy nem? hadd írjuk fel a felséges udvarhoz. Arra azt felelte: a gyermekek nem enyimek, hanem az anyjoké, ha az kiadja, én nem tartok ellent benne. Melyre a gubernátor azt mondotta: mert az asszony szépszerént ki nem akarja adni, hanem kegyelmed adja ki. Az én uram is azt kérdezte: ezt excellenciád parancsolja-é vagy jovalja? Azt felelte, hogy parancsolja. Megháborodván azon, az én uram is így szólott: excellenciádat követem, hogy ki kell a dolgot magyarán mondanom: de excellenciád énnékem egy cseppet sem parancsol, ha vétek, vagyon a hazának törvénye, s keressen reá excellenciád; de ez efféle parancsolatra én semmit nem hajtok. Így hallván ezeket a gubernátor, s észrevévén, hogy parancsolatja semmit sem ér, megcsendesedett.

71

Mondotta ezek után a püspök, ez külömben, amint látom, véghezvinni nem lehet, hanem exékúcióval. Bálintit György uram is azt mondotta: úgy is kell ezt véghezvinni. Wesselényi István uram pedig, az prezidens is volt, azt kérdi nevetve, ki mégyen exékúcióra? Arra Bálintit uram azt felelte, én elmegyek. Eddig az én uram csak hallgatván, felelt Bálintit uramnak: Kegyelmed nemrégen jött le Bécsből s talám nem is olvasta el még, eziránt az országnak micsoda törvénye vagyon. Mindazáltal bizony szeretném, ha exékúcióra jönne kegyelmed az házamhoz: mert gondolom, hogy a bécsi majoranna-bűz, amely most a kegyelmed orra alatt vagyon, elkopnék onnét. Ezen a katolikus urak mind megharagudtak, az egy Haller György uramon kívül; a reformátusok nevettek: a püspök pedig mondott, hát ha én mégyek exekúcióra, mit csinál az úr velem? Azt felelte az én uram: meglátja az úr, püspök uram, akkor mit csinálok. Protestált is ott a gubernium előtt az én uram, hogy senki a házára exékúcióval ne menjen, mert minden személyválogatás nélkül haza törvénye szerént bánik véle.

72

Ezeket így hallván a gubernátor, szépen kezdette kérni, ne rontsa el egy asszony miatt a promócióját. Melyre így felelt az én uram: Hát azt gondolja excellenciád, hogy én olyan boldogtalan ember volnék, hogy elhinném azt, hogy a feleségem dolgáért nincsen nékem promócióm: nem az az oka, hanem vallásom; mert ha vallásom nem tett volna akadályt, eddig érdemem szerént elébb ültem volna a zöld asztalhoz*, mint excellenciád; mert mind felséges uramnak, mind hazámnak többet szolgáltam excellenciádnál. Ezzel az én uram is kijött a guberniumból.

73

Beszélgetvén egymás között, senki sem mérte biztatni magát, hogy exékúcióra kijöjjön; hanem azt végezik, hogy az akkori kommendérozó generálistól, ki is volt báró de Tige, kérjenek katonákat. Mely végezést megértvén az én uram, Kolozsvárról sietve bément Szebenbe a génerálishoz; és reá emlékeztette, micsoda parancsolat adatott ki a generálisoknak ezelőtt, az exékúcióra katona kiadás iránt.

74

Mert nemigen régen történt volt ilyen dolog, hogy Jósika István uram németeket kért ki a generálistól Matskási Boldizsárné asszonyomra, és felette törvénytelenül s igen becstelenül bántak az asszonnyal, melyért is a felséges udvart megtalálván, olyan parancsolat jött az udvartól, hogy senkinek exekúcióra a generálisok katonákat adni ne merészeljenek, valameddig a felséges udvartól meg nem engedtetik. Erre a parancsolatra emlékeztetvén az én uram a generálist, németeket a gubernium kívánságára adni nem mért. Sőt, megértvén ez idegen nemzet azt az igazságtalan dolgot, könyörületességre indult, s azt is felfogta, hogy ha szintén onnan feljül az udvartól jő is parancsolat, hogy katonákat adjon, de addig nem cselekszi, amíg hírt az én uramnak nem tészen.

75

Ekképpen semmire nem mehetvén, más gubernium gyűlésére maradt; melyen mi is bémentünk Kolozsvárra. Ott a püspök vendégelvén némely urakat, egy református embernek szolgáját hívták, hogy segéljen étket fogni: midőn már az étket fogni akarták volna, a tálak igen melegek lévén, a püspök szolgája papirosat adott, hogy azzal fogják a tálakat; azon legénynek is adnak egy levelet, melyet írt volt Károlyi Sándor ezen dologban a püspöknek; ezt látván a legény, a zsebibe tészi, és otthon az ura kezébe adja, az az úriember pedig az én uram kezében küldi. A levélnek summája ez volt: Nagy csudálkozással csudálkozik mind a gubernátoron, mind püspökön, hogy mindeddig is a gyermekeket annak az eretnek anyának kezéből ki nem tudták venni, tudván azt, mely erős eretnek famíliából való mind maga Teleki József uram, mind az anyjok. Az a reformáta vallás pedig olyan veszedelmes, hogy akaratja ellen is reá szokott az emberre valami belőle ragadni, aki ővélek társalkodik; annál is inkább azon szegény ártatlan gyermekek bészíjják azt a mérges tudományt. Melyre nézve ha az Haller família sajnálja ebben fáradni, maga az udvarnál folytatja, és keze alá fogja a gyermekeket.

76

Ez a levél annál inkább felindította mind a gubernátort, mind a püspököt, hogy valamit csak tudnak, mindent elkövessenek. Gróf Haller János uram is ebben erősen munkás kezdett lenni, ösztönöztetvén erre feleségétől, Apor Zsuzsánna asszonytól, kinek is soha gyermeke nem volt, s mind az istentől, mind pedig éntőlem, erővel kívánt magának gyermeket szerezni. A felettébb gyermekhez való kívánságnak miatta néha olyakat cselekedett, amelyekkel mintegy erőszakkal akart venni: melyekkel tele volt ez az ország. Nem engedett azért nyugodalmat férjének, hogy inkább a természet fogyatkozását ekképpen pótolhatná ki, s maga kívánságának eleget tehetne.