Telik vagy múlik?

 ²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. ²⁷A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ²⁸akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ²⁹"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, ³⁰mert meglátták szemeim üdvösségedet,  ³¹amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, ³²hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Lk.2,25-32

"Látták az én szemeim a Te üdvösségedet!"- így múlik ki Simeon. (...) aki látta a szívével, a hitével Jézust, az már nyugodtan meghalhat, mert úgyis tudja, hogyha meghal is él.
Aki így tud meghalni, ilyen félelem nélkül, remegés nélkül, az tud igazán félelem és remegés nélkül élni. Aki úgy látta meg Jézust, mint Simeon, tehát meglátta a Názáreti Jézusban a Krisztust, Isten Fiát, az Isten által készített üdvösséget, az megízlelte az örökkévalóságot. Anna számára az idő többé nem múlik, hanem telik. Mert ha az idő múlik, akkor azt jelenti, hogy minden nappal, minden órával, minden esztendővel rövidebb lett, egyre kevesebb van még belőle hátra, és egyszer egészen elmúlik. De ha telik, ez azt jelenti, hogy nő, minden nappal közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, azaz telítődik, mint ahogy telik egy pohár, egy edény, azután egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az élet. A múló idő viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örökéletet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafele néz a múltba. Aki számára telik az idő, az előre néz, még a halálon át is a jövendő, az örökkévalóság felé. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. Az idő múlása nyugtalanít és szomorúvá teszi az embert. Az idő telése pedig megbékéltet és vígasztal. Aki számára telik az idő, az ősz hajjal nem a szép ifjúság elmúlásának, hanem a közelgő örökkévalóság dicsfényének a jelét láthatja már. A múló időben a halál kapuzárás, értehető tehát a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, értehető tehát előtte a nyugalom. A múló időben a halál az életünknek a vége, a telő időben pedig a halál csak a múlandóság vége és az örökkévalóság kiteljesedése.(...) A te számodra testvér, múlik az idő, vagy telik? Megint elment, megint elmúlt az életedből egy esztendő , vagy megint betelt életed egy esztendővel?"
Joó Sándor: Készülj Istened elé, 86.old

Adventi készülődés - Nőszövetségi munka

Vasárnap reggel

 ⁶⁷Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: ⁶⁸"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. ⁶⁹Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,  ⁷⁰ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: ⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; ⁷²hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. ⁷⁶Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, ⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, ⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;  ⁷⁹hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." ⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben. Lk.1,67-80

    „Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból”, így foglalja össze Zakariás Keresztelő János és Jézus születésének eseményeit. „a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik” , olvashatjuk János apostol levelében. (az olthévízi egyházközség egyik úrasztali edényére is ezt íratta föl Árva Bethlen Kata). Mindenképpen világosság Jézus megjelenése.

Platon híres barlanghasonlata szerint az emberek barlangban üldögélve a valós dolgok árnyékát nézegetik. Azt gondolják, hogy az a valóság. A világosságra kivitt ember meggyőződik, hogy csak a dolgok árnyékát látta.

     A Krisztus világosságában járók meggyőződnek arról, hogy amíg Őt nem ismerték csak a halál árnyékát látták életükre vetülni. Az Ő feltámadását követően Szentlélekkel telve hirdetik: Krisztus azért is jött a világra, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak”. (Zsid.2,15)

Zakariás és Erzsébet

^“57Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." ⁶¹Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." ⁶²Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. ⁶³Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. ⁶⁴És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.” Lk.1,57-66

Zakariás és Erzsébet együtt állnak ki Isten szava mellett. Ő parancsolta, hogy János legyen a születendő gyermek neve. „Kézzel, lábbal”- táblával is elmagyarázza Zakariás. Mert Isten azt mondta. Nincs apelláta! Saját érdeke ellen is cselekszik, amikor büszke apaságát háttérbe szorítva nem Zakariásnak, hanem Jánosnak (Isten kegyelmes) nevezi a fiát. Tusakodik Isten ügye mellett. Kiáll az ügy mellett.

 Korunk foggal körömmel tusakodó politikusai, egyházi vezetői, presbiterei számára is érvényes a kérdés, amit Jób tett fel barátainak: „Az Ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok?” Jób 13,8. Mert Isten kegyelmes. 

KÖRLEVÉL

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteihez

a 2012. december 9-i választásokkal kapcsolatban

A 2012-2016 időszakra néző parlamenti választások küszöbén, tisztelettel emlékeztetem az Erdélyi Református Egyházkerület lelkipásztorait, presbitereit és gyülekezeteinek tagjait, hogy a szavazati jog drága áron megszerzett kiváltságunk, annak gyakorlása pedig, becsületbeli kötelességünk. Olyan politikai eszköz kezünkben, amellyel népünkhöz és közösségünkhöz való felelősségteljes tartozásunkat kifejezésre juttathatjuk és nemzetünk számára a parlamenti képviseletet biztosíthatjuk.

A Romániai Református Egyház Zsinatának 2004. szeptember 30-án kelt Állásfoglalása egyértelműen megfogalmazza, hogy egyházunk elvárja az őt képviselni hivatott politikai erőktől és politikusoktól, hogy ragaszkodjanak a keresztyén hit és erkölcs értékrendjéhez, védelmezzék egyházunk felekezeti hagyományait, következetesen és megalkuvás nélkül képviseljék magyarságunk érdekeit.

magyar közösségünk számára, különösen a jelenlegi megosztottságban, elengedhetetlenül fontos lenne a parlamenti képviselet, ezért bátorítom és kérem egyházkerületünk lelkipásztorait, presbitereit, és gyülekezeti tagjait, hogy december 9-én tekintsék kötelezőnek a választásokon való megjelenést, erre másokat is buzdítsanak, és lelkiismeretük szerint szavazzanak arra a jelöltre, aki megítélésük szerint méltóképpen fogja felvállalni és gyakorolni népünk és egyházunk javának szolgálatát.

Kolozsvár, 2012. december 3-án

                              Dr. Pap Géza                                                                      

püspök                                            

Adventre

^{Mária éneke}

^"6Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,  ⁴⁷és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, ⁴⁸mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, ⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,  ⁵⁰irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.  ⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. ⁵²Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.  ⁵³Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. ⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,  ⁵⁵amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."  ⁵⁶Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába." Lukács evangéliuma 1,46-56

       Mindig úgy éreztem, hogy nem jó a verseket elemezni. Jobb lenne verset írni. Vagy ha nem tudunk írni, akkor csendesen odahallgatva ízlelgetni a nyelv borát.
      Mária énekel. Erre fokozottan érvényes az "elemzés" tilalma. Szabad ugyan elemezni, de jobb énekelni. Meglátni azt, Aki őt "dalra fakasztotta", Aki "reá tekintett". Mária "megalázott voltára" tekintett, az Ő népére is ugyanakkor, tehetetlen, bűnös állapotunkra is, ahogyan az egyik énekünk is szól: "Megszáná az Úr estünket, felöltözé por testünket...". Nem szólóének ez, még akkor sem, ha a Mária által megtapasztalt kegyelem egyszeri és megismételhetetlen.                   Maga Jézus bíztat arra, hogy beállhatunk azok sorába, akik vele együtt boldogok, Istenről énekelnek:

 "²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!" ²⁸Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."

Boldog volt Mária, de még boldogabbak, akik Isten szavát hallva engedelmes életét élve várják és befogadják őt, aki "jön minket megváltani".