Méz a sziklából, Visky Ferenc
2011. december 31., szombat
Ímé, újat cselekszem, most készül; avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztaságban utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
(Ésa 43, 19)
Mi az új, mire utal ez? "Újat cselekszem" - íme, ez maga a
válasz: minden, amit Isten cselekszik, új. Az Úr a legelső, a
legrégibb; és egyben Ő a legújabb is, a folyamatosan megfiatalodó.
"Későn szerettelek, Szépség!" - kiált fel Ágoston -,
"aki egyszerre olyan régi vagy és olyan új!" Az új már elkészült
a világ fundamentumának felvettetése előtt, és azóta is
folyamatosan készül. Nem zárul le, nem kövül meg. Soha
nem ér véget ez a születés.

Istentől megáldott új esztendőt kívánunk mindenkinek!

Béoltott - "Széki legények" -

Széki táncok

Oltovány

Egy Ige és egy gondolat

"Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét(...)" 2Timóteus 1,8a

"Valami babonás belátásból megszoktuk, hogy mindig kevesebbet mondjunk annál, amit érzünk, tudunk, gondolunk; kevesebbet a mindenkori valóságnál, mert ha csak egy fél szóval többet mondunk a megengedettnél, veszélybe sodorjuk a lehetségest. A lehetséges jót, a közepesen elégségeset, amely talán még gyarapítható lehet. És ebből a szokásból történelem lett. A félig elmondott igazságokból kielégületlenség, rossz közérzet, erkölcsi elbizonytalanodás. Mert aki csak félig ismer meg és félig tár föl valamit, bizonyos idő után semmiben sem különbözik attól a hamis tanútól, aki önérdekből hallgat el súlyos és perdöntő részleteket." Csoóri Sándor

SZOMBATON ESTE 6 ÓRÁTÓL IFJÚSÁGI ISTENTISZTELETET TARTUNK A REFORMÁTUS TEMPLOMBAN. HÍVUNK EGYÜTT ÉNEKELNI, IMÁDKOZNI ÉS KERESNI AZ ISTEN SZERINT VALÓ ÉLET ÚTJÁT.

Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
Prédikátor könyve 12,2

“Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” 1Thessz.5,18

MEGHÍVÓ

PÉNTEKEN, NOVEMBER 25.-ÉN, KATALIN NAPJÁN, ESTE 6 ÓRÁTÓL HÁLAADÓ ISTENTISZTELETET TARTUNK A REFORMÁTUS TEMPLOMBAN.
HÁLÁT ADUNK ISTENNEK TEMPLOMUNKÉRT, GYÜLEKEZETÜNKÉRT, ÁRVA BETHLEN KATA KÖZÖSSÉG ÉS TEMLOMÉPÍTŐ MUNKÁJÁÉRT. AZ ISTENTISZTELET KERETÉBEN MEGHALLGATHATJÁK A VEGYES DALÁRDA, A VALLÁSÓRÁS GYEREKEK ÉS A FURULYACSOPORT TAGJAINAK ÉNEKES-ZENÉS SZOLGÁLATÁT.
SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK MINDENKIT.

Otthonról haza

Lelkigyakorlat

Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit.

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. Jeremiás könyve 29,5-7

Új lakók

Nobody home

Lelkigyakorlat

"Aki csak kenyeret ígér, de Krisztust elveszi, álattá tesz; aki Krisztust ígér, de csak azért, hogy ne adjon kenyeret, Istent csúfolja meg; az az igaz tanítás, amelyik kenyeret ad azért, mert Krisztust akar adni." Ravasz László

A halálról szóló bibliai tanítás , Dr. Kozma Zsolt

Itt hallgatható meg:http://blog.agnusradio.ro/2011/10/dr-kozma-zsolt-halalrol-szolo-bibliai.html

Öregek, betegek vasárnapja

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Zsolt 90,12
Zs. Tüdős Klára szerint a bölcs szívhez jutás egyik állomása ez:
"A vénségnek talán a legnehezebb fealadata veszteg nézni ezt a toporzékoló fiatal világot, amelyiknek hiába mondjuk, hogy a falon nem lehet keresztülmenni. Hogy kár összetörni a fejét! Nem hiszi el, hogy a fal kemény, csak ha már véresre verte rajta a fejét. Nem hiszi, hogy van ajtó a celláján, csak szép türelmesen meg kell keresni.
Valaki egyszer azt mondta: "Én vagyok az ajtó", és az az ajtó mindenki számára nyitva van. Keskeny az útja, szoros a nyílása, de nemcsak a túlnani világban, de ebben is egyedül ez vezet életre.
A vénségnek talán a legkeservesebb s legnehezebb tanulnivalója azt elfogadni, hogy ezen pedig nem tudunk segíteni. A saját fejét kinek-kinek joga van beverni. Megakadályozni nem tudjuk. Egyet tehetünk csak, hogy a sebeket igyekszünk lemosni, bekötözni de - és ez nagyon fontos- szó nélkül!
A gyógyulást az okulást tönkre lehet tenni azzal a szöveggel, hogy - nem megmondtam?- Egyedül a fájdalom beszél nekik úgy, hogy annak foganatja van.
Nekünk, fájó szívű öregasszony testvéreim nem kell azt saját szövegünkkel megpótolni. Nem kell arra várni, hogy a fiataljaink beismerjék a fájdalmaikat. Legyen elég, hogy hozzánk hozzák a sebeiket s bennünk bíznak, hogy bekötözzük.
Mert azért ilyesmire "kell még maga öleg" és ne kicsinyeljük le ezeket a kis néma szolgálatokat"
(Isten markában c. kötetből, 162-163 oldalról, Mire megvénülünk c. írás)

Egy Ige és egy gondolat

Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;
Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
1Thessz.4,13-18

Örvendezni és bánkódni is lehet reménytelenül. A reménytelen öröm kifejezése: "Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk". A reménytelen szomorúság jele a "minden mindegy" állapota, a megkeseredés. A keresztyén ember egyik ismertetőjegye, hogy örömében és bánatában is más, mint a környezete. Öröme az Úrban van (Filippi levél 4,4), és szomorúságában, gyászában reménysége van, mert tudja, hogy "Isten előhozza azokat, akik elaludtak a Jézus által, ő vele együtt".

Rendkívüli (könyv)ajánló- Franz Kafka: A kastély című regényéhez

Mint Kafka más írásaiban is, jelen van ebben a regényben is a bürokrácia: a nyomást gyakorló, az egyént polipkarjaival átszövő "láthatatlan" hatalom. Kastély, amelynek körvonalai látszanak, amelybe csak "majdnem" lehet bejutni, melynek szolgálatában rengetegen fontoskodnak. A "személyzet" mindenütt jelen van, mindent ellenőríz és elbonyolít - egészen addig, míg a meghatározott feladattal és öntudattal bíró egyént is felörli.
A lépten-nyomon tetten érhető abszurd akár vigasztalóan is hathat akkor, amikor sehogyan sem értjük, hogy kisajátított, vagy különös módon felvásárolt földjeinkre soha nem érkezik meg a földmérő. (Majd az örök földmérő? K. maga is az?)

Olvasnapló- Don Quijote bölcsességei

"Egyébként gyakori tapasztalásból tudjuk, nem kell valami nagy ügyesség vagy tudomány, hogy az ember jó kormányzó legyen, hiszen százával lehetne példát felhozni, hogy írástudatlanok is úgy kormányoznak, mint a saskeselyű, vagy legalább mint a szarka."

Olvasónapló- Don Quijote bölcsességei

Második bölcsesség
"(...) most azzal is beérem, hogy kegyelmedet figyelmeztessem, igazán nagy költővé úgy lehet, ha nem a maga itéletére bizza magát, inkább másokéra. Mert nincs olyan atya meg anya , aki rútnak tartaná tulajdon gyermekeit, s a szellemi szülöttek körül ez a tévedés még sokkal gyakoribb."
(II. kötet 139,old.)

Egy ige és egy gondolat

"Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi." 2Móz.20,7

A tiz Ige, a Miatyánk és a Szeretet himnusza képezik "Isten országának alkotmányát". Egy országot annak jellegzetes rendje, vagy rendetlensége alapján elég pontosan be lehet határolni. Az igéret földje nem ott van ahol "téj és méz" folyik, hanem ahol Azt aki mindezeket is megadhatja bizalommal merem Atyámnak nevezni. A gyermekeink számára olyan nagyon vágyott "földi paradicsom megteremtése" ott lehetséges, ahol ezt nem csak külsősőgek, ajándékok által akarjuk megvalósitani, hanem lehetősége nyilik a gyermekeknek bizalommal mondani: édesapám, édesanyám.

Olvasónapló- Don Quijote bölcsességei

Első bölcsesség:
"(...) ha pedig valami pályamű, akkor törekedjék kegyelmed
a második dij elnyerésére, mert az elsőt rendesen a pártfogoltak
vagy magasállásúak nyerik meg; a másodikat viszont az igazság
szellemében itélik oda, s igy a harmadik lesz a másodikká, az első pedig
az emlitett okoknál fogva harmadikká, szakasztott úgy, miként
egyetemeinken a kitüntetéseket osztják; persze azért nagy szó ám,
ha valaki első". (II.kötet, 133.old)

Egy ige és egy gondolat

"Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálatnak házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem." 2Móz.20,2-3

Valahol olvastam egy ilyenszerű tanácsot: ha hajót akarsz építeni ne mérnököket toborozz, hanem ébressz vágyat a végtelen tenger után. A tízparancsolat (helyesebben tíz ige vagy Gyökössy Endre szerint: Tíz segítség az emberréválás útján) emlékeztet először a szabadító Istenre, a szolgálat házában eltöltött nyomorúságos esztendőkre, az "atyáiktól örökölt hiabavaló életünkre" és arra a csodára ami az isten fiaknak szabadsága, amelyben érdemes megállni, amelyben lehet lehorgonyozni. Emlékeztetve, a szabadító és bennünket örző Úr végtelen szeretetét újra és újra megmutatva ébresztgeti a vágyat az egyedüli Úr szolgálata iránt és óv attól, hogy másoknak szolgálva, "idegen istenek után sántikálva" (kullogva) zátonyra ne fusson életünk.

Lelkigyakorlat

"Az ember erkölcsi energiájának
éppúgy rajta kívül van a forrása,
mint a testi energiáinak (táplálék,
légzés). Rendszerint meg is találja,
ebből fakad az a tévhite, hogy
miként teste, úgy egész lénye
magában hordja a fennmaradásnak
elvét. Csakis a nélkülüzés ébreszt
rá a szükségletre. Azután, ha
bekövetkezik a nélkülözés, az
ember már akarva-akaratlan
megenne bármit.
Egyetlen orvosság minderre:
a klorofill, mely lehetővé teszi,
hogy a fény tápláljon. Semmi
ítélkezés. Minden vétek egyenlő.
Nincs is más vétek, mint ez:
híján lenni a képességnek, hogy
fénnyel táplálkozzunk. Mert ha ez
a képesség odavan, akkor már
minden vétek lehetséges.
"Táplálékom az, hogy
megcselekedjem Annak akaratát,
aki küldött engem."
Simone Weil: Jegyzetfüzet 11.old.
Új Mandátum Könyvkiadó Bp. 2003

Egy ige és egy gondolat

Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Jn.10,14

Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. Jn.11,1-7

Jézus a jó pásztor. Ennek látszólag ellentmond az, hogy az övéi betegek lesznek, sőt meg is halnak. Mária és Márta, a beteg Lázár testvérei ismerik Jézust. Ebből az ismeretből fakad a bizalom és az imádság. "Uram, akit te szeretsz, beteg." A betegség nem jelenti azt, hogy Jézus nem szeret többé. Az ővéi ismerik Őt, azt, hogy Ő a szeretet. Aki megmarad ebben a szeretetben Istenben marad. Sem élet, sem halál nem választja el a szenvedőt Tőle.

Vakációs bibliahét

Július 25-30 között tartjuk a vakációs bibliahetet. Szeretettel várunk minden gyermeket felekezetre való tekintet nélkül. Minden nap 10-12 óráig a kántori lakáson.

Meghívó

Szeretettel hívunk mindenkit a Július 31-én, Vasárnap sorra kerülő gyülekezeti napra.
A nap eseményei:

* Istentisztelet 11 órától. A bibliahéten résztvevő gyermekek műsora, és az ifjúsági csoport szolgálata. Az istentisztelet után vetítés, "Képek gyülekezetünk életéből".
*15 órától Meister Éva színmúvésznő előadása,PSALMUS HUNGARICUS (Az önálló est a magyarság szabadságvágyáról, harcainkról és az összetartozásról szól, a Rákóczi-féle szabadságharctól napjainkig.Részletek hangzanak el : Ady Endre, Albert Camus, Bánfi Ferenc "Bobo", Cseh Tamás, Czegő Zoltán, Dsida Jenő, Ferenczes István, Gyulay Pál, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Pesty László, Petőfi Sándor, Petrás János, Székely János, Szőcs Géza, Teleki Pál, Wass Albert és Wittner Mária műveiből, kuruc, katona- és népdalokkal.)
* 16,30 -tól a marosvásárhelyi Reménység zenekar koncertje
* koncert után lesz tombola, pityókatokány kóstoló, könyvvásár
* egész nap folyamán megtekinthetőek lesznek egyházküzségünk kegytárgyai (Bethlen Kata féle abroszok, úrasztali edények, értékes nyomtatott dokumentumok).

Meister Éva, a magyarságtudat ébresztgetője
- Interjú a SMOSZ lapjában, a Híradóban.-


Meister Éva színművésznővel Svédországban tett körútján találkoztam, amikor októberben, a SMOSZ meghívására, versekből és népdalokból összeállított Psalmus Hungaricus című műsorával járta az országot. Úgy éreztem, hogy érzelmi gazdasága az, ami megragadja a hallgatót. Sok riport a készült már vele pályafutásáról; én inkább belső énjét szerettem volna megismerni, ezért magyarságtudatáról, gondolatvilágáról kérdeztem.

- Hogyan fogadta Ön a svédországi magyar egyesületek a meghívását?
- Engem is meglepett, mert egy nap levelet kaptam a honlapomra, hogy nagy szeretettel meghívnának Malmöbe, az október 23-i megemlékezésre. A tavalyi nünbergi előadásom visszhangja jutott el Svédországba, ezért kerestek meg. Ezzel párhuzamosan a SMOSZ-nak is ajánlották az előadást, így országos turné lett az egészből. Nagyon örülök a meghívásnak és hálával tartozom mindenkinek, hogy ilyen lelkesedéssel fogadtak.

- Hol lépett még fel Ön Magyarország határain kívül?
- Természetesen Erdélyben; oda többször visszahívtak, mivel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja voltam. Kivéve, az itt előadott Psalmus Hungaricus estemet, minden más előadásommal jártam Erdélyben. Református templomokban, művelődési házakban léptem fel az elmúlt 21 év alatt. Ezenkívül jártam Délvidéken, Bécsben, nagyon sokszor Németországban. Meghívásom van New Yorkba, a Fészek klubba, de Kárpátaljára és Felvidékre is el szeretnék menni ezekkel az előadásokkal.

- Vannak-e Ön szerint közös vonásai az otthonról elszakadt magyaroknak?
- Minden nemzetnek van egyfajta viselkedési kultúrája, így a magyaroknak is. Kedvesek a vendéghez; ez mindenhol érezhető. Az emberek megfogják a kezemet és beszélgetünk. Közös vonás az az arckifejezés, amit a színpadról látok az embereken, ahogy a versekre reagálnak. Megérinti őket az előadás, elérzékenyülnek, megtelik a szemük könnyel, és úgy néznek rám, mintha rokon lennék. Ez annyira szép.

- Mit tart szem előtt, amikor egy irodalmi előadás anyagát összeválogatja?
- Az estjeim témája különböző. Az első, a romániai 1989-es forradalom előtt készült, és előtte két héttel került bemutatásra Magyarországon (címe: Csöndes kiáltvány a vesztesekért). Erdélyi költők verseiből és táncház-zenéből állítottam össze, és arról szól, hogy hogyan nem szabad elhagyni a szülőföldet. Sok magyar sok történelmi pillanatban kényszerült arra, hogy elhagyja szülőföldjét, és jó, ha előre tudja, mivel számolhat idegenben. Ez akkor is érvényes, ha az ember anyanyelvi közegben marad - én megéltem ezt az életérzést.
Következő előadásom Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámája volt. Árva Bethlen Kata Olthévízen élt, ahonnan én származom, s az ottani lelkész kért meg, hogy egy nemzetközi konferenciára készítsem el ezt az előadást. A harmadik egy sanzonest volt, Kék Angyal címmel. Szerettem volna megmutatni, hogy én ezt is tudom énekelni.
A Psalmus Hungaricus úgy készült, hogy egy régi ismerősöm felkért, készítsek egy előadást a Hősök Napjára.

- Az Ön munkásságára erős magyarságtudat jellemző…
- Négy előadásból három a magyar nemzetért, a magyar nemzethez szól. Ezért is lettem színésznő: nemzetemért akarok tenni. Kultúránkat fogom támogatni, amíg élek.

- Hogyan élte meg az Erdélytől való elszakadást?
- Elhagyni a szülőföldet mindenkinek egy nagy törést jelent, még akkor is, ha a Kárpát-medence közös hazánk. Ha valaki a Székelyföldről átköltözik, mondjuk Sopronba, azt is nagy törésként fogja megélni. Megérzi azt is, ha csak egyszerűen más városba költözik. Ha valaki elmegy a Kárpát-medencéből a nagyvilágba, még nehezebb megmaradni magyarnak, feldolgozni a traumát. Nekem is nehéz volt elhagyni azt a falut, ahol születtem. Egy szűk közösségben az ember védett. Magyarországon rendkívül sok jóakaratú, segítőkész, derék emberrel találkoztam, s mégsem találtam meg azt, amit otthon hagytam.

- Pótolja-e a munkássága ezt a honvágyat?
- Valószínű, hogy ezek az előadások nem születtek volna meg, ha egy magyarországi színházhoz kerülök. Így rákényszerültem arra, hogy ne adjam fel a szakmámat, amit diákkorom óta szerettem volna csinálni. Mivel nem volt színházam, teremtettem magamnak egyet. Ez nem pótcselekvés, hanem magától jön. Úgy érzem, ezzel tartozom a magyarságomnak, népemnek, azoknak, akik közül eljöttem és akikhez eljöttem. Ez sorsom és küldetésem.

- Egyik riportban arra utalt, hogy igen fontos a fiataloknak visszaadni a magyarságtudatot. Hasonló nehézségekkel küzdünk mi is itt nyugaton. Mi a megoldás?
- Az erdélyi fiataloknak, talán még megvan a magyarságtudata, mert viszonylag konzervatív közösségben élnek, és főleg a szülők alakítják értékrendjüket. Magyarországon nem vették észre idejében, hogy ők is meg kell küzdjenek a magyarságtudatukért. De most, talán Magyarországon is kezd megmozdulni a magyarság. Azok a magyar érzelmű emberek, akik különböző szövetségekbe tömörülnek, mint például történelmi egyesületek, íjászok egyesülete stb., a régi, honfoglalás előtti és utáni történelmi eseményeket, harci eszközökkel való bánásmódot, ősi magyar szokásokat oktatják a fiataloknak. Találkozókat szerveznek, fenntartják a kapcsolatot az erdélyi magyarsággal, és felébred bennük a magyarságtudat, hogy jó dolog magyarnak lenni. E cél érdekében az oktatásba vissza kell hozni a magyar nyelv tiszteletét és történelmünk ismeretét. A gyermekeket meg kell arra is tanítani, hogy lelkesedéssel fogadják nyelvünket és történelmünket. Ebben nekünk, színészeknek is, nagy felelősségünk van, mert sok múlik azon, hogy mit adunk át a következő generációnak. Éppen ennek érdekében teremtettünk egy virtuális közösséget az interneten, aminek célja a magyar kultúra terjesztése. Innen azóta tovább is léptünk, mivel igény volt a személyes kapcsolatokra is, és egy alapítványt hoztunk létre. Kulturális híd létrehozása a célunk a világban szétszóródott és az otthoni magyarság között; a diaszpórában élő második és harmadik generációt is szeretnénk megérinteni.
Kérdezett: László Patrícia

Egy ige és egy gondolat

1. Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2. A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8. Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.



Sok népet, nemzetet, elveszetteket megtartó kísérlet születik. Annak van létjogosultsága amely "az ajtón" át közelít- azaz nem veszi semmibe Krisztust és az ő áldozatát: tudni akar arról, hogy a jó pásztor életét adta értünk, hogy számunkra életet adjon és bővölködjünk. Felnőtt fejjel kevesen haragszanak édesapjukra vagy édesanyjukra azért, mert kivette kezükből a második tábla csokoládét. A pásztor bekerített karámból vezeti övéit ki és be, nem azért, hogy önkényeskedjen fölöttük, hanem hogy megőrizze, megóvja őket. Óvni kell minket, mert "Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége halálra menő út" Példabeszédek 14,12.

"Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötötségben, hanem övé lesz az életnek világossága." János evangéliuma 8,12

Jézus a lombsátor ünnepének befejező napján mondja ezeket a szavakat. Négy, egyenként 25 méter magas lámpa égett ekkor a jeruzsálemi templom Asszonyok udvarának nevezett helyén. A hagyomány szerint ezek minden jeruzsálemi udvart bevilágítottak. Jézus mégis azt mondja: "Én vagyok a világ világossága." Nem csak Jeruzsálemben, és nem csak kívülről világító fénycsóva, hanem mindent beragyogó fényesség. Ennek a fénysugárnak hatósugarában állva a házasságtörő nő és vádlói egyaránt bűnösök. (8,1-11) A vádlók elmennek, mert nem akarnak világosságban járni. Az asszony ottmarad és a perzselő, égető fényesség életét gyógyító sugárrá lesz. Bárcsak miénkben is azzá lehetne.

Mi is részt vettünk

Nőszövetségi konferencia Nagyszebenben

A Dél-Erdélyi Nőszövetségi Régió évi konferenciájának a házigazdája volt az idén a Nagyszebeni Református Egyházközség 2011 július 2-án. A rendezvény témája A templom mint az egyházi és népművészeti értékeink megőrzésének és szellemi értékesítésének bölcsője. A rendezvény deklarált célja: nőszövetségeink felelősítése és kötelezettség-vállalásra buzdítása arra, hogy úgy lelki értékeinket mint templomaink tárgyi értékeit megőrizzük, hasznosítsuk és értékesítsük.
A találkozó igei alapját Gede Ildikó lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület nőszövetségi elnöknője nyújtotta a Józsué 4,5-7 illetve 6,2-5 alapján. A választott nép vezérlésében, az ígéret földjének elfoglalásában Isten többször is csodát művelt megmutatva népe iránti, csodákra képes szeretetét. Isten ma is művel csodákat, csakhogy a hitnek a látása szükséges ahhoz, hogy ezeket a csodákat érzékeljük, megláthassuk. Az Isten csodái pedig arra ösztönöznek, hogy meglássuk az egyéni életünk csodáit, a közösségi életünk csodáit. Amikor borúlátó a jövőképünk és meglankadó a szolgálatunk lendülete elfeledkezünk arról, hogy minékünk egy bennünket szerető, csodatevő Urunk van. Ő képes a lehetetlent is lehetségessé tenni. Aki hálás, hogy ilyen Istene van reménységgel tud a jövőbe nézni, még hogyha áthidalhatatlannak tűnő akadályok is tornyosulnak előtte.



A választott nép úgy érzi lehetetlen átkelni a gyors sodrású Jordánon. A lehetetlen előtt pedig tehetetlenül állnak. És ekkor történik meg az, amit a Szentírás így fejez ki : ami embereknél lehetetlen Istennél lehetséges. Isten csodát tett. Ennek következtében átkelhettek a Jordánon. De mindjárt szembe találták magukat a másik lehetetlenséggel: Jerikó vastag, bevehetetlen falaival. Ekkor két lehetőség tárul eléjük:

1. Visszafordulni a pusztába. Többen így vélekedtek: jobb lett volna ha a pusztában maradunk. Vannak visszafele tekintő emberek. Olyanok, akik megijednek az újtól. Az idő távlatában mindig megszépül a múlt. Azonban nem szabad visszatérni a múltba. Aki visszatér az megfullad a Jordánban, éhen és szomjan hal a pusztában. Aki visszatér a múltba, az lelkileg feneklik meg, kerül a mélyre, a kilátástalanba.

2. Teljességgel ráhagyatkozni Istenre, a hitnek ama bizonyásságával, hogy Isten itt is csodát tesz. S a nép végül emellett döntött. Jó döntést hozott. Nekünk is minden nap el kell végezni a ránk bízott feladatot. Isten ad csodákat, de hétköznapokat is népének. A hétköznapokban nincsenek csodák, de azokban is haladni kell, szolgálni kell, menni kell. Meg kell keresni és meg kell találni az Úr nyújtotta szolgálati lehetőségeket. A nőszövetségi tagok is a sokszor monoton, néha érthetetlennek tűnő hétköznapokban el kell végezzék a feladatokat. Munkahelyen, családban, gyülekezetben egyaránt. Még akkor is, ha az asszonyi munka, amint ismeretes olyan, hogy csak akkor látszik, ha nem végzik el.

A csoda az amikor a lehetetlenség fala (Jerikó) magától leomlik. Vállalni és tenni kell azt, amit Isten elvár tőlünk és utána jönnek a csodák és az eredmények. Ám ne feledjük: minden eredmény kegyelem.

Varró Sándor helybéli lelkész szeretettel üdvözölte a konfereciának 140 vendég és mintegy 30 házigazda résztvevőjét abban a Református templomban, mely idén ünnepli felszentelésének 225. évfordulóját. Kifejtette: Méltó, hogy ebben az évben egy ilyen rangos konferenciával ünnepeljük és hiszem, hogy műemlék templomunk is méltó arra, hogy egy ilyen Régiós Nőszövetségi Találkozó színhelye legyen.



Az 1783-1786 között épült templom az együttlét és az együttes áldozatkészség szép kifejeződése. Az alig 39 családból álló kis gyülekezet tagjainak javarésze vállalta a telekvásárlás ás az építkezés anyagi áldozata mellett a templom és a parókia bebútorozását is. Így külön családi adományok révén valósult meg a szószék megépítése, a padok készítése, az orgona illetve harangok vásárlása. Való igaz, hogy a gyülekezethez tartozott az a 11 főnemes, akik a Guberniumban (Erdély Kormányszéke) tevékenykedtek, hiszen közel 100 esztendeig (1692-1791 között) Nagyszeben Erdély fővárosa volt. Azonban ha a gazdagság nem társul adakozókészséggel akkor semmi sem lesz. A Nagyszebenbe költözött kálvinista vallású főnemesek vállalták azt, hogy református templomunkat közös erőfeszítéssel megépítik illetve méltó istentiszteleti hellyé teszik. Az egykori Mészáros utcában levő templom 2007-ben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés alkalmából került feljavításra, amikor az európai reformátusság bemutatkozó színhelyévé vált.

A lelkipásztor köszönetet mondott annak a sajátos kiállításnak a megvalósulásáért mely a Református Templom Galériában került bemutatásra és melyen éppen a jelenlevő Nőszövetségek állítottak ki értékes templomi falvédőket illetve úrasztali terítőket. „Ezek az otthoni gyülekezetetek lelkületéből mutatnak be valamit, az otthoni templom hangulatából és szépségéből”.



Borbándi Erika, a Dél-Erdélyi Régió Nőszövetségi elnöke egy interaktív előadást tartott Együttlét címmel, mely megmozgatta a hallgatóság szívét és fantáziáját.

Az Istenben való élet megélése arra ösztönöz, hogy Isten szent helyén összegyűlve egymás hite, példamutatása, tapasztalatai által épüljünk. Ne hagyjuk kihullni az életünkből az együttlét alkalmait, amelyek erőforrást és lelki feltöltekezést jelentenek. A közösséghez intézett szavak után az előadó egyénileg próbált üzenetet közvetíteni : Hol vannak az én gondolataim? Az én szívem hol van? Merem-e odavinni a szívemet az Isten házába, egymás közösségébe? Van-e bátorságom kilépni a tehetetlenségemből, túltenni magamat az egyhangúságon, a lehangoltságon, mely akkor vesz erőt rajtam, amikor a nőszövetségi munkámnak nincsenek mindég látható, lemérhető eredményei? A gondolat- és párbeszédindító kérdések arra a logikus következtetésre akartak rávezetni, hogy minden asszony helye az Isten szent helyén van.

Itt minden Istenre emlékeztet. Az áldást kérő közösség, a családunkért, gyülekezetünkért elmondott imádságok, a nőszövetségi munka felmutatott eredményei. De Őrá emlékeztet a megújított templom, a gyönyörűen hímzett nőszövetségi zászlók szimbólumai, a templomi falvédők motívumvilága és a rájuk gondosan hímzett bibliai igék.

Isten gyönyörködni akar a nőszövetség munkájában, a családi életünkben, hitünk cselekedeteiben. A gondolat azonban kétirányú: mi kiben, miben gyönyörködünk? Gyönyörködünk-e Istenben, lelki áldásaiban, megszentelő jelenlétében? Megőrizzük-e azokat a dolgokat, amiben gyönyörködünk? Megőrizzük-e és becsben tartjuk-e imakönyveinket, Bibliánkat, énekeskönyvünket? Kellőképpen őrizzük-e évszázados templomi falvédőinket, szószék- és úrasztali terítőinket?

Az előadás végkövetkeztetése az volt, hogy a találkozás tovább kell vigyen a tettek felé. Munkánkat Vele együtt, közösségeinkben, közösségeinkért kell elvégeznünk. Az Ő cselekedetei ösztönözni fognak minket is jócselekedetekre, fokozott áldozatvállalásra a nőszövetségi munkában. A magasba lendülő kezek, egyéni véleményezések, az arcokon megjelenő érdeklődés mind azt jelezték, hogy a nőszövetségi tagok nemcsak figyeltek, de át is élték az előadás mondanivalóját.



Bálint Ágnes művészettörténész a brassói Fekete-templom műtárgy-védelmi referense egy érdekfeszítő, dokumentált előadást tartott az Egyházi textíliák megőrzése és szellemi értékesítése a brassói Fekete-templom hagyományainak fényében címmel. A jobb illusztráció végett kivetített képek közelebb hozták és érthetőbbé tették a templomi textíliák
anyag és motívumvilágát. Érdekes volt a reformáció előtti és utáni idők párhuzamba állítása ebben a tekintetben is.

A templomi textíliák középkori, reformáció előtti használatában központi helyet kapott az összetett, több rétegből álló, drága brokátszövetekből készített ornátus, melyet szent tárgyként tiszteltek, csak felszentelt papok hordhatták és használhatatlanság esetén el kellett égetni őket.

Emellett a liturgia szerves részét képezték a templomot gazdagon díszítő kelmék, oltárterítők, böjti leplek, bibliai jeleneteket ábrázoló fali kárpitok sokasága.

Reformáció után egyszerűsödik a gyakorlat és elkülönül a képviselt teológiai tartalmak értelmében: az evangélikus egyház esetében a Reformáció előtti ornátus számos elemét tovább használják vagy templomi terítőként alakítják át; a református egyház esetében, mivel a liturgia értelmében a templom berendezése is változik, a textíliák száma csökken és az Úr asztalára, karzatok, szószékek vagy stallumok mellvédjére korlátozódik.

A református templomok textíliáit nagyban befolyásolták az Erdélyben lévő oszmán török textíliák. Egyrészt török textíliákat adományoztak, funkciójukat megváltoztatva a templomok díszítésére - így kerül például egy-egy török bársony párnahuzat a szószékre vagy turbánkendő az Úr asztalára; másrészt az oszmán török textíliák motívumkincse (gránátalmás, tulipános, cakkozott leveles dísze) meghatározza az erdélyi népművészetet.

Érdekes, hogy mindazokat a terítőket, amelyekbe aranyszálat szőttek vagy amelyeket aranyszállal hímeztek a férfiak készítették, mert az aranyszál szövetbe való behúzása férfierőt igényelt.

Az együttlétnek élénk érdeklődést kiváltó mozzanata volt a tombolázás, melyen nagyon sok varrottast, hímzéses terítőt, Biblia- és énekeskönyvborítót sorsoltak ki. A jelenlevők a helybéli Hozsánna énekkar négy szólamban énekelt dalainak kíséretében hagyták el a templomot.

Kellemes végkicsengése volt a Régiós Nőszövetségi Találkozónak Nagyszeben városa történelmi-építészeti értékeinek bemutatása illetve megtekintése, amelyet Balázs Enikő tanárnő, hivatásos idegenvezető végzett.

Talán az egyik résztvevő, nőszövetségi tag vallomása sokatmondó volt a találkozás eredményességét illetően: Hálásak vagyon ezért az együttlétért. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat tanultunk, lelkileg pedig feltöltekeztünk.

Varró Sándor lelkipásztor
Nagyszeben, 2011-07-11

János evangéliuma 2. rész

1. És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2. És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7. Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9. A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
10. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11. Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.


Reményik Sándor:

Idegen vendég a kánai menyegzőn


Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e bús világra.

Ritka, drága kicsike ünnep:
Az arcok egymásra derülnek.

És hivatalos vagyok én is
Az öröm asztalánál mégis.

Ülök. A szívem halott-fáradt.
Korcs szóra nyitom csukott számat.

Nevetek, és a nevetésem:
Mint göröngyhullás temetésen.

Mint száraz haraszt-zörgés ősszel...
Így örülök az örvendőkkel.

Asztalfőn, dicsfényben derengve
Ül a fájdalom fejedelme.

Mély, szemrehányó szeme rajtam:
Mért csak ilyen az én vigalmam?

Mikor Ő itt percre megállott,
Megáldotta a vigasságot.

Mikor vedernyi borral, vérrel
Lángol az első csodatétel.

Ő most nem gondol szegre, fára...
Ki mer hát búsabb lenni nála?

Uram, fájdalom fejedelme,
Ki ülsz az asztalfőn derengve,

És akarod: tavasszal, ősszel
Örüljek az örvendezőkkel:

Tedd, hogy igazán örülhessek,
Magamtól megmenekülhessek.

Örömben, bánatban egyképen
Hadd legyen nekem békességem.

Korcs szót ajkam ne virágozzon,
Torz nevetésem ne buggyanjon.

Kedvem másnak kedvét ne szegje,
Derülten nézzek mindenekre.

Az élet ritka, drága ünnepén
Ne legyek ünneprontó jövevény.

Uram, ha szemed némán vádol,
Jusson eszedbe: én nem ittam
Első csodád bíbor borából.

TÁBOROZÁSI LEHETŐSÉGEK

Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület felvételt hírdet nyári táboraiba, melyek helyszíne az Algyógyi Ifjúsági Keresztyén Központ, a Hunyad megyei Algyógyon.

2011. július 18-23 között kerül megrendezésre a
IFJÚSÁGI ANGOL NYELVTÁBOR
Korhatár: 15 évet betöltött fiatalok
A tábor fő célja az angol nyelv tanítása és gyakorlása kötetlen környezetben, kezdő, közép és haladó szintű kiscsoportokban. A színes programot angol anyanyelvű munkatársak fogják vezetni. A tanulás mellett sportolásra, úszásra és esti tábortűzre is lesz alkalom.
Részvételi díj: 250 RON
Jelentkezni: Veres Csabánál a 0744670769 telefonszámon illetve a ymca@ike.ro mail címen lehet.


2011. augusztus 8-13 között kerül megrendezésre a
NÉPMŰVÉSZETI GYEREKTÁBOR
Korhatár: 8-14 év közötti gyerekek.
Tevékenységek: néptánc és népdal oktatás
Népi kézműves tevékenységek: fafaragás, ládafestés, bogozás, gyöngyfűzés stb.
Népi sportok: íjászat, méta.
Székely konyhaművészet

Részvételi díj: 200 RON sátorban / 300 RON benti szállás.


2011. augusztus 15-20 között kerül megrendezésre a
SPORT ÉS JÁTÉKTÁBOR
Korhatár: 8-14 év közötti gyerekek.
Tevékenységek:
Foci, röplabda, kosár, tollas, úszás, íjászat, ládamászás, ping-pong.
Vetélkedők, ügyességi-, ismerkedési-, csoport-összerázó játékok, társas játékok stb.
Tábortűz, éneklés, strandolás
Részvételi díj: 200 RON sátorban / 300 RON benti szállás.


2011. augusztus 29- szeptember 5 között kerül megrendezésre a
IV. ORSZÁGOS IFJÚSÁGI GITÁRTÁBOR
Korhatár: 14-21 éves fiatalok.
Tevékenységek: száraz- vagy elektromos-gitározás oktatása, kezdő, közép vagy haladó szinten.
A gitártanulás mellett sor kerül kirándulásra, sportolásra, játszásra és persze sok éneklésre is.
Egyébb programok: Koncertek, Csillag születik előválogatás "szakmai" zsűrivel, Facebook Live, művészetek völgye, láthatatlan színház.

Olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik a helyi ifjúsági csoportban is szeretnék kamatoztatni itt szerzett tapasztalataikat.
Elvárások:
- minimális zenei hallás
- komoly hozzáállás
- rengeteg jókedv

Részvételi díj: 250 RON



~
A részvételi díj minden esetben tartalmazza a szállás és étkezési költségeket (napi három alkalommal), a programokon való részvétel költségeit, de nem tartalmazza az utazás költségeit és a zsebpénzt.
~
A táborokra augusztus 5.-ig lehet jelentkezni a 0753 497706-os telefonszámon, vagy az algyogy@ike.ro mail címen.

Vannak még őszinte emberek...

Szép, csendes és egyszerű – talán így jellemezhetnénk a legtalálóbban azt a felvonulást, amelyet kedden este szerveztek Brassóban, a Cenk alatti város kommunista rezsim idején lebontott református templomának helyére.

A szemerkélő eső ellenére nagyon sokan megjelentek a református egyház által szervezett eseményen, ott volt többek között Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla püspökhelyettes és Eötvös József generális direktor, de a más felekezetek lelkipásztorai, a brassói magyarság vezető politikusai is, a hívek és más felekezetű érdeklődők is szép számban felvonultak. „A méltóságmeneten mindenki részt vett, aki együtt érez velünk” – jelentette ki a Krónika kérdésére Kassay Géza belvárosi lelkipásztor.

A két, zászlót vivő székely ruhás fiatal által felvezetett menet a Kolostor (Mureşenilor) utcáról indult, a végállomás pedig az Aro Szálloda volt, ennek új szárnya áll ma ugyanis az 1963-ban lebontásra ítélt templom helyén. Azt, hogy itt egykor Istennek szentelt ingatlan állt, egy élő sövénnyel elkerített terület közepén elhelyezett tábla jelzi – ennek felállításához a hotel tulajdonosa anyagilag is hozzájárult. Bár az emléktáblát – ami egyébként az útról alig észrevehető – nem lehet megközelíteni, a felvonulás résztvevői most elhelyezhették talapzatán a megemlékezés koszorúját.

A tábla mellett beszédet mondott Pap Géza püspök, illetve Szegedi László kőhalmi lelkipásztor. Ezekben főként arra tevődött a hangsúly, hogy bár a templomot lebontották, a közösség még él, s ezért kell hálát adni. Nem a templom újraépülésének, hanem a sebek begyógyulásának van itt az ideje, mert Jézus is csak szimbolikusan mondta, hogy három nap alatt felépíti a templomot. Ebben a lelki épülésben van a lényeg, hangzott el mintegy útravalóként. Az esemény méltóságteljességéhez a brassói dalárda is hozzájárult.

A méltóságmenetet megelőzően az Erdélyi Református Egyházkerület éves közgyűlésének nyitómozzanataként első ízben került sor Brassóban, a belvárosi templomban, lelkészszentelésre: tizenegy fiatal – tíz férfi és egy nő – tett esküt Isten színe előtt.

Bálint Emőke, Jánossy Alíz
Krónika-Eklézsia, 2011-07-08

Egy ige és egy gondolat

"Bizonyára ti magatok vagytok
a nép, és veletek kihal
a bölcsesség!" Jób 12,2

Jób szavai akkor hangzanak el, amikor már-már úgy tűnik, hogy barátai nem tudják abbahagyni a szenvedése kapcsán megszülető okosabbnál okosabb "kinyilatkoztatásaikat". Én is szoktam megmondani a "tutit", utána pedig restelkedni...
Lelkészek rendes szokása az ilyen fajta "kinyilatkoztatás", a pótolhatatlan okos vélemény mindenben és mindenhol.
Lehet, hogy nem csak a lelkészek értenek ehhez?

Jób imádsága:
Megvallom azért, hogy nem értettem, csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek, én kérdezlek, Te pedig taníts engem!" Jób 42,3-4

Ike fesztiválon voltunk, Szovátán

Ike fesztiválon voltunk, Szovátán

Ike fesztiválon voltunk, Szovátán

Ike fesztiválon voltunk, Szovátán

Rendezik a "Vadast"- hátha igaz lesz, és szebb, mint a posta előtt épített "gyönyörűség"

Lucrări la Castelul Haller din Hoghiz

Publicat in: myTex.ro - portalul tau de stiri online nr. 5441 din Ma, 28 Iun 2011
Parcul care împrejmuieşte Castelul Haller din Hoghiz va fi reamenajat. Fondurile sunt de la bugetul local al comunei şi de la cel judeţean. Autorităţile au planificat să dea 250.000 de lei pentru executarea lucrărilor de reabilitare, care vor fi efectuate în conformitate cu vechile planuri ale obiectivului. Edilii doresc să transforme Castelul Haller şi împrejurimile într-un punct de atracţie turistică.
(C.H.)

Egy ige és egy gondolat

"Az Isten a kevélyeknek ellenük

áll,az alázatosaknak pedig

kegyelmet ad.

Engedelmeskedjetek azért az

Istennek, de álljatok ellene

az ördögnek , és elfut tőletek.

Közeledjetek az Istenhez és

közeledni fog hozzátok.

Tisztítsátok meg kezeteket,

ti bűnösök, és szenteljétek

meg szíveteket, ti kétszínüek."

Jakab levele 4,6b-8




"Csodálkozva szoktuk kérdezni:

Miért vagyunk olyan hatástalanok

mi, reformátusok? Vannak válaszaink,

érveink, mentegetőzéseink... Isten

válasza az, hogy a nagy próbák,

a döntő útelágazások, a kibírható

kísértések idején a világ barátságát

keresték sokat egyházunk tagjai

közül.

Lepaktálásokkal, megalkuvásokkal

megnyertük a világ pillantnyi

kegyét, s elvesztettük az Isten

megtartó áldását.

A történelem egyetlen korszakában

sincs haszon egy,a világgal cinkosan

összekacsintó vallásosságból,

de mindenkor pótolhatatlanok az

olyan keresztyének, akiknek az

Istenre hangolt életéből egy

egész világot átalakító, megújító

hatások áradnak ki."

Ifj. Fekete Károly: Jakab apostol

levelének magyarázata 98-99 old.

Sorozat

A Léleknek gyümölcse: békesség
(Pál levele a Galatákhoz 5,22)

A békesség megtalálásának útja mindig is foglalkoztatta az embereket. Az ókori filózófusok törekvései, igyekezete is legtöbbször erre irányult. Epiktétosz írja: „nem azt a békét várom, amely Cézár hirdetésének eredménye, hanem amit Isten tölt ki”. Ebben a békességkeresésben és várakozásban vannak visszatérő gondolatok:
1. Akkor lesz békesség, ha minden vágyat felszámolunk. Epikurosz írja: „ha boldoggá akarod tenni Pythoklészt ne adj hozzá birtokaihoz, hanem végy el vágyaiból.” Semmi, ami az ember megszerezhet nem hozza el békét. (a boldogságot sem- érdekes megfigyelni, hogy a békesség megtalálása majdnem mindig egybeesik a boldogság megtalálásával, úgy a filózófusoknál mint a Jézus tanításában is. „Boldogok a békességre igyekezők”, tanítja Urunk).
2. A békesség az érzelmek megszűnésével jön el. Az apátia (görögül- apathes- érzelem nélküli) mint békességre vezető magatartás.
3. A békét a közömbösség kiharcolásával lehet megszerezni. Vannak dolgok, amik az ember ellenőrzése alá tartoznak (az értelem dolgai), és olyanok, amik nem. Mindazzal szemben, amit az ember nem ellenőrízhet legyen közömbös. A sztoikusok szerint minden idegen személyel vagy dologgal való foglalkozás már a pólyában el kell fojtani, tanítják a sztoikusok.
4. Elég vagyok saját magamnak. Autarkeia- kifejezéssel jelölték ezt a lelki magatartást, amely békességre vezet.
Bármelyik magatartást vesszük is alapul, mindenik estben a békességre vezető útként valaminek a hiányát jelöli meg. A vágy, érzelem, törődés, odafordulás hiányát. Nem csak az ókori világban, hanem korunkban is tettenérjük ezeket a viszonyulásokat. A singli divatja nem a kötődéstől való félelem-e? Annak mérlegelése, hogy elvesztem békességem, ha más ember gondját is magamra veszem. Elég vagyok magamnak, magamban. Egyedül akarok apa is és anya is lenni. Az egymástól elszigetelődő emberek és közösségek ideológiai megalapozottság nélkül is azt a békességnek vélt valamit óvják, aminek legnagyobb ellensége a másik ember baja, vagy közösség gondja. Ehhez az énközpontú békesség- törekvéshez képest teljesen új a Biblia által bemutatott, a Lélek ajándékaként kapott békesség:
1. Nem valaminek a hiánya csupán- „a héber nyelv Shalom szava nem csak azt a vágyat fejezi ki, hogy valakinek az élete legyen bajoktól, problémáktól mentes, hanem azt a pozitív kérést is, hogy örüljön Isten minden ajándékának és áldásának.” W. Barclay. Benne foglaltatik az életnek az a nyugalma, melyből a félelem és a szorongás eltüntek örökre. A minden irányban való kapcsolatoknak a tökéletességét fejezi ki, s így több, mint a népek, házastársak, szomszédok közt megkötött fegyverszünet.
2. Az Újszövetség szava a békesség kifejezésére az EIRÉNÉ. A zsidó levelek üdvözlő szava. Az újszövetségi levelekben gyakran az Örömöt ( – Chara- a pogány levelek kezdőszava ) jelölő szóval együtt fordul elő, mint az üdvözlő jókívánság kifejezésére alkalmas összetétel. „Kegyelem néktek és békesség ”- „mintha a keresztyén levelek szerzői összekapcsolnák a pogány és zsidó köszöntést azzal a céllal, hogy elmondják: arra amire a zsidók vágytak, amit a pogányok óhajtottak Jézus Krisztusban mindnyájuknak megadatik”- írja Barclay.
3. Ez a békesség hitből táplálkozik. Forrása Isten bölcsességéről, szeretetéről, erejéről való meggyőződés. Annak a biztos tudata és biztonsága, hogy amit Jézus Krisztus Istenről mondott az igaz.
Az ember elfogadója hite által ennek a békességnek, így ez nem az ő erőfeszítésének az eredménye. A Léleknek gyümölcse ez, és átjárja a keresztyén ember életének minden területét.
4. Isten ajándéka tehát a békesség, ingyen adja, mégis előfordul, hogy nem kapjuk meg, mert nem kívánjuk azt. Erős, határozott keresést jelöl a szó, amellyel Péter apostol bíztatja a mindenkori keresztyéneket: „Aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: forduljon el a gonosztól, cselekdjék jót, keresse a békességet és kövesse azt.” 1Pt.3,11 vagy „Igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valónak találjon titeket békességben.” 2 Pt.3,14

Sorozat

A Lélek gyümölcse:
Öröm

Van szeretet, ami nem a Lélek gyümölcse. Szeretet, amit mi mondunk vagy gondolunk annak. De amikor megvizsgáljuk azt, amit a Szentírás mond a szeretetről (Pál apostol Korintusbeliekhez írt első levele 13.rész), akkor döbbenünk rá arra, hogy a miénk legtöbbször önzés. Joó Sándor egy igehírdetésében ellentétpárokkal érzékelteti azt, hogy mi a különbség a kettő között: a miénk viszonzó, érdem szerinti, kérkedő, hangoztatott szeretet. Ama Lélek szerinti pedig kezdeményező, rászorultság szerinti, elrejtőzködő, de mégis inkább látható, mint hallható szeretet.
Ugyanígy van öröm is, ami nem a Lélek gyümölcse. Jön magától, mert okom van rá, mert alkalom nyílik az örvendezésre, mert általában jól mennek a dolgaim, sikeres vagyok, egészséges.
A tanítványok egy alkalommal örvendezve térnek vissza Jézushoz, újságolva hogy „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!” Lk.10,17 Jézus azt válaszolja: “azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyekben”. Lk.10,20 Nem örömüket akarja ezzel elrontani Jézus, hanem annak súlypontját változtatja meg. Nem lesz sikerfüggő, hanem forrása - sikerben és sikertelenségben egyaránt táplálja és élteti-, annak bizonysága, hogy “életemben és halálomban, (…) mind testestől mind lelkestől Jézus Krisztus tulajdona vagyok” . (Heidelbergi Káté)
Ezért mondhatja Jakab apostol, hogy “teljes örömnek tartsátok, amikor különféle kísértésbe estek”, mert még az is Hozzá vihet közelebb. Ezért nevezheti Pál apostol a sokszor megtévedő gyülekezeteket is “az én örömöm és koronámnak”, pedig mennyi bosszúságot okoztak, milyen sokszor engedetlenek voltak. Velük együtt pedig a Lélek ajándékaképpen valljuk mi is, hogy “az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” Rm.14,17

közérdekű

Podul de la Hoghiz intră în reparaţii

Publicat in: myTex.ro - portalul tau de stiri online nr. 5429 din Ma, 14 Iun 2011
Compania Naţională de Drumuri Naţionale a scos la licitaţie execuţia de lucrări de reparaţii la podul de peste râul Olt din localitatea Hoghiz, de pe DN 13. Valoarea estimată a contractului este de 1,9 milioane de lei (fără TVA), iar documentaţia necesară se poate obţine de la sediul filialei braşovene a instituţiei, de pe strada Mihail Kogălniceanu nr. 13. Termenul-limită pentru primirea ofertelor sau a cererilor de participare la licitaţie a fost stabilit pentru 1 iulie. Durata lucrărilor de execuţie este de patru luni. Fondurile necesare finanţării vor fi asigurate de Banca Europeană de Investiţii, precum şi de la Guvern. (C.H.)

www.reformatus.ro
Érted? Teérted! Diakónia. A film a 10 éves Diakónia Keresztyén Alapítvány történetét foglalja össze. Hála, alázat, szakmaiság, nyitottság- kulcsszavak, amelyek alappilérei ennek a szolgálatnak. RTV-Kolozsvári Területi Stúdió produkciója. Szerkesztõ: Márkus Etelka

Egy ige és egy gondolat

Bizony, bizony, mondom néktek: Aki hisz annak örök élete van. Én vagyok az életnek kenyere.(...)
Sokan azért az ő tanítványai közül , akik mindezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt? János evangéliuma 6,47-48.60.

Csak a férfiak ötezren voltak , akik megízlelték a Jézus által adott testi táplálékot, a kenyeret és halakat. Nem csoda hát, hogy nagy sokaság megy utána, abban bízva, hogy ez a csoda állandósulhat. Megélhetési keresztyének ők? Kicsinyhítüek? Felfogó képességükkel lenne baj?
Nehéz, kemény számukra Jézus beszéde. Mert örökéletről, bűnbocsánatról, közösségről beszél. Nem a napi politika, nem az anyagiasság, hanem Igéjének tápláló, életet adó nyelvén. Akik meghallhatják ezt a beszédet, mely lélek és élet, bizonyságot tesznek: Kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.

Felvételi az APAFI MIHÁLY REFORMÁTUS EGYETEMI KOLLÉGIUMBA.

Felvételi felhívás a 2011-2012-es tanévre

Az Erdélyi Református Egyházkerület - Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium Kura­tó­ri­u­ma felvételt hirdet keresztyén diákok számára az

APAFI MIHÁLY REFORMÁTUS EGYETEMI KOLLÉGIUMBA.

Kolozsváron a belvárosban, csendes környezetben lévö épületében, 90 diák nyerhet elhelyezést kényelmes apartmanszerüen kialakított két, három, ill. négy ágyas szobákban.

A kollégium a jó tanulmányi eredménnyel, egyetemi vagy föiskolai képzésben résztvevö hallgatók keresztyéni szellemiségü közismereti képzéséhez kíván hozzájárulni. A kollégiumi bentlakás kö­ve­telmények, feladatok teljesítésével jár, melyek célja, hogy a hallgatók szervezett programok keretében hitbéli, közismereti-, és nyelvtudásukat gyarapítsák.

Kollégiumi tagságra pályázhatnak:

- a felsöoktatási képzésben részesülö egyetemi vagy föiskolai keresztyén hallgatók, akik az elmúlt tan­év­ben legalább 50 kreditet teljesítettek;
- a 2011-ben érettségizett és sikeres felvételit nyert elsöéves hallgatók;
- a sikeres magiszteri vizsgát tett hallgatók.

A felvételi jelentkezéshez az alábbiak szükségesek:

- a kollégium honlapjáról www.apafi.ro letölthetö ("Letölthetö ürlapok " menüpont alatt), kitöltött és aláírt jelentkezési lap;
- 1 db. igazolványkép;
- a legutóbbi 2 lezárt félév tanulmányi eredményét igazoló okirat másolata; vagy
- a 2011-ben érettségizetteknél az érettségi és a felvételi eredménye (amennyiben a leadási határ­idöig a felvételi eredmény még nem lenne kifüggesztve, a sikeres felvételi bizonyitékát a meghallgatás nap­ján feltétlenül le kell adni);
- a felsöoktatási képzésben való részvételröl szóló okirat (index) másolata;
- magiszterek, esetén egyetemi oklevelük másolata, a magiszteri is­ko­lá­ba való felvételük igazolása, szakdolgozatuk, valamint témájuk rövid ismertetése;
- 1 oldalas kézzel írott önéletrajz;
- gyülekezeti lelkészi v. kollégiumi lelkész (Református Kollégiumot végzettek számára) aján­lás­a;
- személyi igazolvány másolata

Az iratokat (pl. érettségi bizonyitvány) nem eredetiben kérjük, viszont minden fénymásolatra kérjük ráírni: "A másolat hitelességét igazolom" + aláírás.

A felsorolt dokumentumokat, iratgyüjtöben lefüzve, ajánlott levélben vagy személyesen kérjük cí­mün­kre – Colegiul Univ. Reformat Apafi Mihály; 400124 Cluj Napoca; Piata Avram Iancu 14 – elküldeni.

A jelentkezés beérkezési határideje: 2011. július 18.

Felvételi Bizottság megalakulása és a jelöltek elsö rangsorolása: 2011. július 20.

A felvételi meghallgatással kapcsolatos idöbeosztások emailban való kiközlése: 2011. július 21.

Felvételi meghallgatás ideje: 2011. július 26. (Figyelem, a Felvételi Bizottság csak az általa alkalmasnak ítélt jelölteket hívja be meghallgatásra!)

A Felvételi Bizottság döntéséröl minden jelentkezöt emailben értesítünk, 2011. aug. 1-10 között.

További információk a 0735-402001-es telefonszámon, munkanapokon 09-15 óra között igényelhetök, vagy az apafikoll@gmail.com címen.

Szabó Mihály
református lelkipásztor, szociológus

rendszergazda
Erdélyi Református Egyházkerület

E-mail: misi@reformatus.ro

IKE Gitártábor -

"A zene mindenkié" (Kodály Zoltán) avagy hogyan tanulj meg gitározni 1 hét alatt?!?

Az Erdélyi IKE szervezésében idén negyedik alkalommal kerül megszervezésre az IKE Gitártábor.

A képzés helyszíne az Algyógyi Ifjúsági Keresztyén Központ (Hunyad megye), az idõpont pedig augusztus 29 - szemptember 5.

A képzés olyan 14-21 éves fiataloknak szól, akik egy héten keresztül szeretnének száraz- vagy elektromos-gitározást tanulni, kezdõ, közép vagy haladó szinten. A gitártanulás mellett sor kerül kirándulásra, sportolásra, játszásra és persze sok éneklésre is.

Új Programok: Koncertek, Csillag születik előválogatás "szakmai" zsűrivel, Facebook Live, művészetek völgye, láthatatlan színház.

Olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik a helyi ifjúsági csoportban is szeretnék kamatoztatni itt szerzett tapasztalataikat.

Elvárások:
- minimális zenei hallás
- komoly hozzáállás
- rengeteg jókedv

Részvételi díj: 250 RON

Ha szeretsz vagy szeretnél gitározni és közben egy jókedvû, keresztyén közösséghez tartozni, akkor az IKE Gitártábor neked szól!

A résztvevők száma korlátozott, ezért a jelentkezés sorrendje fogja eldönteni, hogy ki vehet részt.

Jelentkezz augusztus 16-ig a gitartabor@ike.ro e-mail címen vagy a 0721-737597-es telefonszámon, Takács Zoltánnál.

Gyereknevelés

Gödri Réka

Kell-e fejleszteni a kisgyereket?

2011.06.08. | Szatmár.ro | kisgyermek nevelés fejlesztés

A kisbabáknak az a legjobb, ha engedjük őket saját ütemükben kibontakozni, ugyanis minden fejlesztő célzatú foglalkozás nélkül is tudnak fejlődni - véli Gödri Réka. Szakértő rovatunk gyermeknevelési tanácsadója az alábbiakban ki is fejti ezt.

Sok mai kisgyermeket és szüleit nézve, el kell könyvelnünk, hogy a mai világra egyre inkább jellemző versenyszellem, teljesítmény orientáltság őket sem kímélte meg. A világ nyomásának engedve, egyre több szülő gondolja úgy, hogy már pici kortól meg kell alapoznia gyermeke jövőjét, ezért az alig pár hónapos, egészséges babát minden rendelkezésére álló eszközzel fejleszteni próbálja, esetleg különböző fejlesztő foglalkozásokra hordja, később pedig feltétlenül elvárja, hogy az óvodában minimum angolul tanuljon, de legalább egy új énekkel és egy új mondókával a tarsolyában menjen haza minden nap.

Felgyorsult a világ, de nem biztos, hogy a kisbabáknak, kisgyermekeknek is a világgal együtt kell gyorsulni. Nekik az a legjobb, ha engedjük őket a saját ütemükben kibontakozni. Minden fejlesztő célzatú foglalkozás nélkül is tudnak fejlődni, sőt, így tudnak fejlődni igazán. Ha rájuk bízzuk, szépen lassan kinyílik előttük a világ. Lássuk csak, hogyan.

Mozgásfejlődés: az évtizedek óta bevett gyakorlat sok helyen még mindig az, hogy a kisbabát a szülők a kiságyban tartják a nap legnagyobb részében, majd pedig elvárják, hogy mielőbb megtanuljon ülni. Ha pedig már betöltötte a hat hónapot és még nem ül, akkor segítenek rajta: párnákkal körberakva, kitámasztva ültetik. A rácsos kiságy azért is jó, mondják, mert a baba a rácsokba kapaszkodva megtanul majd felállni. És ha ez sikerült neki, akkor hosszú hetekig, hónapokig, kézen fogva vezetgetik, hiszen így tanul meg járni. Nos, ezekre mind semmi szükség. Nem kell a babát sem ültetni, sem vezetni, sőt, járókába sem kell tenni (ez kimondottan káros!!) Ha a rácsos kiságy vagy a 2*2 méteres babakarám helyett úgy négy hónapos korában letesszük a földre, akkor miután a kisbaba rájött, hogy hogyan kell átfordulni hátról hasra és vissza, megtanul gurulni, és így fedezi fel a rendelkezésére álló teret. Később pedig megtanulja felemelni a fenekét és mászni kezd, majd ülni is megtanul.

A felállást-járást úgy sajátítja el, hogy a bútorokba kapaszkodik, előbb a bútorok mentén próbál haladni, majd azokat elengedve is megtesz egy-két bátortalan lépést, végül pedig önállóan is járni fog. Az a lényeg, hogy a kisbabának mindig nagyobb tér álljon a rendelkezésére, mint amennyit ő be tud mozogni, ne legyen egy szűk térbe bezárva. Lehet, hogy így hat hónapos kor helyett csak nyolc hónapos korában fog ülni, és nem egy évesen, hanem tizennégy hónaposan fog járni, de ez egyáltalán nem baj. Engedjük a maga ütemében fejlődni!

Értelmi fejlődés: akárcsak a mozgásfejlődés, az egészséges kisbabák értelmi fejlődése is végbemegy magától, ha hagyjuk. Mindent megtanulnak a maga idejében. Fölösleges a három hónapos kisbabának fejlesztő célzattal szókártyákat, képeket mutogatni, a 2-3 évest rajzolni, festeni tanítani, vagy a 4-5 évest számolni, olvasni, írni tanítani, vagy netán angol órára járatni. A kisbabánk abból tanul a legtöbbet, ha velünk lehet, részt vehet napi tevékenységeinkben. Nem szükséges minden fejlesztő célzatú játékot megvennünk neki, a fél napot a játszószőnyegen töltenünk vele, hanem inkább vigyük magunkkal és amennyire lehet, végezzük vele együtt hétköznapi feladatainkat. Amikor nagyobb és érdekelni kezdi a rajzolás, festés, engedjük kibontakozni.

Ne mutassuk meg neki, hogy hogyan „kell" fát rajzolni, és ne mondjuk azt neki, hogy a fák törzsét barnára „kell" festeni. Miért baj az, ha a fa törzsét lilára festi, a napot pedig rózsaszínre? Ne öljük meg benne a kreativitást a felnőttek által alkotott szabályokkal. Ha kifestős könyvet veszünk is neki, legalább ne olyat vegyünk, amelyikben az egyik oldalon mutatja, hogy milyen színűre kell festeni a képet. Adjunk a kezébe ceruzát, zsírkrétát, vízfestéket, gyurmát, ha érdekli, és engedjük őt, hadd fedezze fel, hogy hogyan kell ezekkel bánni. Mutassunk meg neki dolgokat, de ne tanítsuk.

Az idegen nyelv tanulásának is eljön az ideje, de semmiképpen nem 4-5 éves korban. Ebben az időszakban az anyanyelv tanulása a legfontosabb. Ha már kicsi korban több nyelvet tanul egy gyermek, fennáll a veszélye annak, hogy egyiket sem tanulja meg igazán, szókincse pedig szegényes lesz.
Kell-e tehát fejleszteni a kisgyermeket? Nem szükséges. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell vele foglalkozni, el kell őt hanyagolni, hanem csak azt, hogy amikor együtt vagyunk, ne fejleszteni akarjuk, hanem csak játsszunk, és élvezzük egymás társaságát. A téma iránt érdeklődőknek ajánlom Vekerdy Tamás pszichológus könyveit.

Egy ige és egy gondolat

"Arra törekedjünk, ami a békességet és egymás építését szolgálja." Rm.14,19

Fontos az, hogy gyülekezetünk befogadó, nyílt közösség legyen.
Ezért munkálkodni kell, erre törekedni kell. Nem elég a passzív tolerancia. Divatossá lett világunkban: mindenki azt gondol és tesz, amit csak akar. Ezzel szemben a gyülekezetben törekvés és igyekezet irányul arra, hogy a különböző felfogású emberek békességben éljenek, sőt egymás javai által épüljenek. Ennek az épületnek soha sem lehet más alapja, mint maga Jézus Krisztus.

Ötvenévesek találkozója

Május 28-án került sor az ötven évesek találkozójára. A református templomban tartott istentisztelet után kopjafát avattunk a református illetve az unitárius templokertben is. Ezután megemlékezés következett a temetőkben, majd az iskolások köszöntője és az osztályfőnöki óra. Isten tanítson bennünket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Egy ige és egy gondolat

"Miután pedig e szavakat
mondta az Úr Jóbnak,
szólott a Témánból való
Elifáznak: Haragom fel-
gerjedt ellened és két
barátod ellen, , mert
nem szóltatok felőlem
igazán, mint az én
szolgám, Jób."
Jób könyve 42,7

Milyen szőrnyű, hogy
valaki Isten védelmében
éppen Isten ellen
vétkezzék és a Sátán
szövetségesévé válljék.
Milyen óvatosan kell az
Isten dolgairól szólani
mennyire csak a
Szentlélek szavára
hallgatva alázatosan.
Árulója lehet Isten
ügyének az, aki
magabiztosan,
hitében és tudásában
bízva beszél róla.
(...)
A nyugtalan, Istent
kereső lelket a nyárs-
polgári "vallásos"
emberek s azok, akik
már beérkezettnek
látják magukat, lenézik,
pedig Isten másképpen
ítél."
László Dezső

IFJÚSÁGI ISTENTISZTELET

Ma (szombaton, május 7.-én)este hat órától
IFJÚSÁGI ISTENTISZTELETET TARTUNK A TEMPLOMBAN.
Szeretettel hívjuk gyülekezetünk fiataljait,
és természetesen az idősebbeket is.

Egy ige és egy gondolat

Azért szerelmes atyámfiai erősen
álljatok, mozdíthatatlanul,
buzgólkodván az Úrnak dolgában
mindenkor, tudván, hogy a ti
munkátok nem hiábavaló az Úrban
1Kor.15,58

Krisztus feltámadása, és a mi
feltámadásunk ígérete ad
értelmet annak a világnak,
amelyet ha Nélküle szemlélünk,
nem mondhatunk mást, csak azt,
amit a Prédikátor könyve:
Minden hiábavalóság.
"Ámde Krisztus feltámadott
a halottak közül" 1Kor.15,20

közérdekű

Ki védi meg az alsórákosi magyarokat?
-+

Értékeiről is híres a falu
2010 augusztusában hívott meg a Brassó megyei település lelkészének. Itt szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy a falura, a szó szoros értelmében, rátelepedtek a cigányok.
Jelenleg kb. 1500-an élősködnek itt, nem dolgoznak, lopnak, rabolnak, a házakba betörnek. A lakosság tehetetlen, a rendőrség beszámíthatatlan, az önkormányzat szavazati erőt lát bennük. Az emberek az egyháztól várnak segítséget, de sajnos, nincs jogi lehetőségünk nagyot lépni.
Mégis: mit lehet tenni? Egy hete fényes nappal betörtek a parókiára is. Az anyagi kár jelentéktelen, kb 150 lej, de van négy kiskorú gyerekem, egyévestől nyolcévesig. Még mindig nem sikerült feldolgozni, hogy mi lett volna, ha egyikük szembemegy a börtönviselt tolvajjal?
De nem csak rólam van szó. Sajnos, napirenden a betörés, rablás, lopás, verés, fosztogatás, és már kevés az a család, mely valamilyen szinten nem szembesült ezzel a kérdéssel. Sajnos, ez magyarokat tönkre tenni akaró törekvés. Nem elszigetelt esetről van szó, Székelyföld ezzel küzd eredménytelenül már évek óta. A Brassó megyében legnagyobb magyar település lakossága nem akar arra gondolni, hogy gyengíteni, tönkretenni akarják. Nem akarjuk hinni, hogy az ország képtelen megvédeni adófizető polgárait az állami segélyeket zsaroló sehonnai bitangoktól.
Nem jelentéseket szeretnék írogatni, vasárnap közgyűlést tartunk, hogy megtanácskozzuk a lehetőségeinket. A közelmúltban (nem az én lelkészségem alatt) történtek próbálkozások, úgy tudom, még a belügyminisztérium asztalára is került egyfajta memorandum. Aztán ennyi. Va­sárnap az istentisztelet keretében meghívott az egész falu lakossága: reformátusok, unitáriusok, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, a helyi önkormányzat testületileg, az iskola vezetősége és a helyi rendőrség, és közösen akarunk megfogalmazni egy segélykiáltást: ne tegyenek minket tönkre.
A temetőkben a sírokat körülvevő vaskerítéseket is letörték már. A vaskerítéseket, kapukat elhordták az ócskavasashoz, a bánya épületeit úgy elpucolták, mintha soha nem lettek volna. És a lakosság ki van szolgáltatva. Oda törnek be, ahol még van majorság, háziállat, bor, értékesebb háztartási eszköz vagy bármi más, amiből pénzre lehet szert tenni.
Ha valaki tetten ér egy betörőt, azzal szembesül, hogy eltussolják ügyét, már senki nem tesz feljelentést, mert nincs értelme. Sőt, sokszor a saját tulajdonát, magánterületét, javait, családját védelmezőt jelentik fel brutalitásért, és követelnek tőle kártérítést. A földek parlagon hevernek, senki nem látja értelmét a megmunkálásnak, ha a termés nem az övé. Az óriási erdőséget pedig úgy termelik már a "szomszédok", hogy fakitermelő cég nem tud velük versenyre kelni. Senki nem állítja meg őket, bár nyilvánvaló a lopás. Még kamerákat is felszereltek, de nem lát senki semmit.
Az iskola közveszélyes terület, ahol gyerekeinket naponta megverik, de ha ők kapnak, akkor megint jelentés van, fenyegetőzés. Ha ki is rónak egy pénzbírságot egy cigányra, nem fizet, mert nincs, miből, a büntetés elévül, és úgy marad.
Sajnos, a falu forr, ennek így nem lesz jó vége. Lelkészként a békességet hirdetem, de meddig? Sokan már nem bírják, és fizikai erőszakhoz szeretnének folyamodni. Akkor pedig beláthatatlanok lesznek a következmények. És sajnos, mi fogjuk a rövidebbet húzni...
Évekkel ezelőtt a Pro Tévé készített a helyzetről egy riportot, amikor megvertek három magyar embert, egyet pedig megöltek, és a falu elindult tisztogatni. A csendőrség egyszerűen a falu és a cigányság közé állt, és védte a falu ellenében a "románokat". A tévében az lett, hogy Alsórákoson a magyarok diszkriminálják a románokat, nap mint nap életüket veszélyeztetik a román államban, és csak a csendőrség bátor közbelépése menti meg őket a túlkapásoktól.
Hát dióhéjban ez van. A saját családom története csak megerősített abban, hogy gyülekezetemet, faluközösségemet, népemet csak így tudom megmenteni, ha hangot adunk panaszunknak, és nem az erőszakot választjuk, mert akkor valóban elveszünk.
A legújabb fejlemény: 2011. április 8-án este, habár közben folyik a csendes szervezkedés a bűnözés megállítása és a rend visszaállítása érdekében, sajnos, bizonyítékmentesen és vékonyan ellenőrizhetően, szándékos provokációként néhány cigány, mert másképpen nem minősíthetőek, ismét megvert három fiatalembert. Az egy-kettőre összecsődült emberek – mintegy ötven fő – villákkal, bunkókkal, feszítővasakkal felszerelve, még mindkét háborút megjárt szurony is akadt, elindultak ismét saját kezű törvényt tenni. Hála legyen az Úrnak, hogy sikerült addig késleltetni a felbőszült tömeget, amíg a rendfenntartó erők megérkeztek. Így is lassan kiért a tömeg a cigányrészre, de ott a már megszervezett roma bandákkal kellett szembesülnie. A nehezen beletörődő tömeg hazaoszlott, de utána lövéseket is lehetett hallani.
Akaratlanul is felmerül: kinek áll érdekében a rend- és csendvisszaállító szervezkedést megakadályozni? Mit szeretett volna a provokátor elérni? Mikor akar konkrét, határozott lépéseket tenni a karhatalom, "kinek kezében pedig azért van fegyver, hogy a vérontást megakadályozza"? Véletlen áldozat-e a polgármester fia és két sógora?
Az unió minden tagállamában vannak romák, de nem mindenhol verik meg büntetlenül a magyarokat.
A legtöbb roma putri alsórákosi emberek magánterületén áll. Házaikat törvényellenesen, engedély nélkül húzták fel, áramellátásban részesülnek, szintén megkérdőjelezhető módon. Mit lehet tenni?
Az embereknek már elegük van mindenből: az elnyomásból, a cigányok garázdálkodásaiból, az állami struccpolitikából. Most egyelőre csend van, de a cigányság bosszúra éhezik. Halálosan megfenyegették a polgármestert és családját, a falut felgyújtással fenyegetik. Sajnos, az állam által húsz év alatt bátorított lustaság és a szociális juttatások nekik kedvező rendszere most meghozta keserű gyümölcsét. Az alsórákosi ügyben a főispán úr megígérte, hogy soron kívül, azonnali hatállyal vissza kell adni a levágott szociális támogatást, de a kanalasokat részesítik előnyben, a magyar cigányokat pedig kihagyják.
A szombati gyűlésen nekünk ismét, megint feladták a leckét. Nem mi vagyunk a gonosztevők. És elegünk van ebből a rendreutasításból is. Mikor lesz végre a magyar adófizető polgárnak is ugyanolyan joga a román JOGállamban, mint a romának? A román falvakat miért nem teszik tönkre cigányok betelepítésével és támogatásával? Elvették a földeket, erre építkeztek, most még újabb földet ajánlottunk fel nekik önként, senki által nem kényszerítve, prefektusi sugallatra, hogy dolgozzanak – ki tűnik győztesnek? Megoldás lesz-e valaha? A prefektusi kitanult roma alkalmazott vadiúj autóval jött, és arra bátorítja a fajtáját, hogyan jelentse fel a magyarokat, mert megtámadták őket. Miért nem szólnak a hatósági jelentések arról, hogy amire kiértek a magyarok, már egy jól megszervezett, felfegyverzett, több szekér követ készenlétbe helyezett csapattal találta szembe magát? Miért nem ellenőrzik le a helyi rendőrparancsnok helyzetjelentését az incidens elejéről, amikor azt vallotta a csendőrségnek, hogy itt nincs nagy baj, csupán tíz részeg ember rendetlenkedik, a csendőrséget konkrétan az ispánság küldette ki? Miért kell bűnözőnek lenni, mert érdekeinket, családjainkat, tulajdonainkat védjük, legalábbis megpróbáljuk, törvényes keretek között?
BARÁT ISTVÁN, Alsórákos

forrás: Háromszék, 3szek.ro

Bethlen Kata, Önéletírása (folytatás)

Ezekben az esztendőkben sok terhes és nehéz nyavalyákon mentem által, úgyhogy sokszor voltam a halál kapujában, fennjárólag hordozható nyavalyák nélkül pedig egyszer sem voltam. De minden nyavalyámat és terhemet megközelítette nékem a házamban való csendességem, mert az én urammal csendes és igen kedves jó életem volt. Ennek felette az Istennek áldása is házunkon nagy volt, úgyhogy dicsekedhettem az én Istenem dicsőségére azzal, hogy semmiben nemhogy fogyatkozást, de még kevés szükséget sem szenvedtem: amennyiben lehetett, mindenekkel békességben kívántam élni: megszűkült felebarátaimat segélteni. Akikkel pedig én kívántam jól tenni, az én uram abban soha akadályt nem tett, nem is bánta. Maga is igen barátságos ember volt, barátsága minden színmutatás nélkül való; mások dolgára nem vigyázott, a magáéhoz hozzá látott, mivel ez országban igen híres, jó gazda is volt. Senkiét nem kívánta, a magáét nem hagyta: egyszóval jólelkű, vallását igazán szerető, jó hazafia volt. Mindezek énhozzám az én Istenemnek méltatlan szolgálójához nagy áldásai, megköszönhetetlen jótéteményei voltanak; mert én ezekre érdemes nem voltam. A te nevedé légyen hát én Istenem, a te nevedé mindezekért a dicsőség, mindörökké.

95

Még kicsiny korokban édes gyermekeimet kezdettem taníttatni, remélvén, hogy az Isten azokban nékem állandó házat épített, igen nagy gyönyörűségem volt bennek, midőn annyira nevelhettem, hogy tanulásokat is láthatnám: kivált Zsigmond volt szívemnek kiváltképpen való öröme, akit az Isten testi külső szépsége mellett ideje felett való bölcsességgel is és engedelmességgel felruházott volt. Valakik látták, mindenek előtt kedvessége volt; azt is jövendölték iránta, hogy nem fogom felnevekedését megérni; mert akiket az Isten idejek felett való bölcsességgel és kegyességgel felruház, eleve magához szokta venni, mint az idején érő gyümölcsöt hamarabb le szokták szakasztani. Aminémű szókat én igen nehezen hallottam. Az én uram is sokszor könnyes szemmel mondotta hogy ezen gyermeknek nem idejére való dolgai vagynak, fél rajta, hogy mi abban nem sokáig fogunk gyönyörködni. De én éppen arra nem hajthattam elmémet, hogy ettől való megfosztásomról gondolkodnám. Minthogy a gyermek is ép (92), erős, egészséges volt.

96

Az ő kérdezkedése gyakrabban az vallás dolgáról, vagy a felsőbb hatalmasságokról volt, úgyhogy azt csudálkozva lehetett hallgatni. Mondotta sokszor, mely nehéz néki, hogy Haller Pál egy testvér véle, s mégis nincs azonegy hitben vallásban véle. De ó, kimondhatatlan keserűség! mely engem talála 1731-ik esztendőben, kisasszony havának 9-ik napján, tizenhárom napokig tartó vérhasi nyavalya által ez én szemeimnek egész gyönyörűsége, szívemnek vidámsága, kedves Zsigmondom éntőlem elvéteték, életének éppen kilenced-fél esztendejében. Kivel is házamnak tovább való fennmaradására minden reménségem elmúlék, mert Gábrisom felette gyenge lévén, ahhoz reménség éppen nem lehetett.

97

Olyan volt ennek halála is, hogy ha magam szüntelen mellette lévén nem láttam volna, el nem hihetném. Nem is tudtam azt gondolni, hogy oly gyenge edényben az Isten oly nagy kegyelmét tette volna le. Mihelyt megbetegedett, e világról egészen elvette elméjét, s minékünk is vigasztalásul azt mondotta: Édes atyámuram! Édes asszonyomanyám! tudom, hogy ha istennek a’ tetszenék is, hogy én meggyógyuljak, azért kívánnák azt, hogy az én Istenemnek dicsőségére éljek, s végre az én Istenemnek szent színének látására általmenjek: már Istennek a’ tetszik, hogy én tovább ne éljek, hanem az Istenhez menjek, azhová kedves atyámuram is és kedves asszonyomanyám is jőnek, ott is együtt lészünk, az Istennél. Azért énérettem ne gyötrődjenek. Azzal mind a kettőnket közelebb hívott magához, és kezeinket megcsókolván, bocsánatot kért. Az én uramra nézvén, látá nagy keserűségét, s azt mondá: Atyámuramat is szánom; de mégis inkább szánom asszonyomanyámat, mert atyámuram nemsokáig él. Azzal reám fordítván szemeit, így szóla: Édes asszonyomanyám! az Úristen minden könyvhullatásit kedves asszonyomanyámnak szedje a maga tömlőjébe, és mikor az emberi reménség megszűnik, akkor csudálatosan vigasztalja meg. Azután mondá: Én felettem prédikációt arról tégyenek: az Úristen az én világosságom s idvességem, s hát kitől féljek? mert ha szintén egyfelől ezer ördög, másfelől tízezer állana is, mégsem félnék, mert engemet az én Jézusom megváltott, és én övé vagyok, azért jövel hamar, édes Jézus, énhozzám. Ehhez hasonló szavai igen sokak voltanak, de nem célom, hogy ide mindeneket felírjak. A papot úgy kívánta, hogy szüntelen mellette légyen, és imádkoztassa.

98

Vala egy német inasa is, pápista vallású, minthogy immár németül is tanult volt annyira, hogy derekasan beszélett, ez mellé állván az ágyának mondja: hogy Isten gyógyítsa meg. Arra azt feleli: Hallod-é, én nem félek a haláltól, úgy mint te, mert én tudom, hogy mihelyt meghalok, az én lelkem mindjárt vitetik az Isten színe eleibe. De a te vallásod szerént te félhetsz, mert még a te lelkedet a purgatóriumba küldik. Másképpen attól ne félj, mert az nincsen, hanem félj a pokoltól.

99

Már ezt meg lehet minden keresztyén atyai és anyai szívet viselőnek gondolni, mely nagy bánat és keserűség légyen embernek ily jeles gyermekitől megfosztatni. Mi is hogy inkább keserves bánatunkat enyhíthessük, nemsokára Kercesórán eltemettük házunknak egész gyönyörűségét.

100

Ezzel keserves bánatunknak nem lőn vége; mert nemsokára Klárám elsőbben, és harmadnapra utána Gáborom megbetegszik Sorostélyon himlőben, kik is ugyanazon 1731. esztendőben, Szent Mihály havának 17. napján mindketten elhalának. Gáborom ebéd előtt kilenc és tíz óra között, életének hetedik esztendejében. Klárám délutáni három és négy óra között, életének második esztendejében. Akárki légy, aki ezt szemléled, csudálva mondhatod: ó, Istennek nagy ereje, ki a nagy erőtlenségben mutatja ki magát, mert ezt a szörnyű kísértetet nem emberi, hanem az isteni erő győzte meg énbennem. A te kegyelmed volt az én fájdalmas szívemnek megerősítő balzsamomja, édes atyám!

101

Az én uramnak is egészsége bomlani kezde, és bokros keserűségei miatt szemlátomást fogyni: a vízkórság száraz betegséggel együtt reá esék, ki mellett minden rendes külső eszközökkel való élést, minthogy Isten jó módot adott volt is benne, véghezvittem: de nem tetszett Istennek megszentelni az eszközöket.

102

Az én uram is halála előtt minden dolgokról levévén elméjét, szüntelen az Istenhez való készülettel töltötte idejét. Engemet is pedig mindenben kívánt készíteni terhes kísérteteimnek elviselésére: sok dolgokat, mint okos ember, előre ellátván, mi fog következni, megmondotta, hogy ha úgy talál lenni, mitévő legyek. Testamentum tételében is, amiben az ország törvényével megegyezhetett, mindenekben kívánt jó rendben hagyni.

103

Minthogy pedig akkor Fejérvár megyének főispánja volt, az utolsó gyűlésen megmondotta, hogy többször nagygyűlést nem gyűjtet; azért mindenekben számot vétetett, akikkel illett, és minden dolgokat írásban tévén, nékem úgy adta kezemben, a vicétisztek jelenlétekben, ezt mondván: ezt tedd el, mert azt tudom, hogy senkinek semmijét el nem vettem, és szántszándékkal senkinek nem vétettem; de ez a háládatlan világ olyan, hogy akinek legtöbbet szolgál az ember, a’ fizet rosszabbul; az én holtom után is lehet olyan, hogy kíván engemet megmocskolni és tégedet megkárosítani; azért abból eligazíthatod, ha bajod lészen. A vicétiszteknek pedig monda, bizony kegyelmeteket az Isten megveri, ha holtom után reám valamit fog, és a feleségemet megszomorítja. Melyre mindnyájon ígérék magokat, hogy nem cselekszik; de afelől megcselekedték; de én mindazokra meg tudtam felelni. Mert engemet olyanformán készített kísérteteimre és sérelmes özvegyi életemre, mint aki házától kevés időre eltávozik, és rendelést tészen a háza népének, mit cselekedjék.

104

Már én mindezeket mindennap nagy keserűséggel szemléltem: végre gyermekeim iránt való keserűségemet örömmel félretettem volna, csak az én uramnak életét nyerhettem volna meg; de az Istennek a’ sem tetszett; hanem fennjáró sínlődése után ötödnapi fekvése közt igen szép készülettel, mindvégig való szólással, énmellőlem elvevé, ki nem írható keserűségemre, Szebenben, 1732. esztendőben, Szent András havának első napján, és engemet az én Istenem úgy hagya, mint a megszedett szőlőben való kunyhót egyedül. Ó, drága kegyelem! mely erőt adtál énnékem az én súlyos keresztimnek elviselésekre; lakozzál ezután is énbennem, mind utolsó pihenésemig.

105

Már férjemtől és gyermekimtől így megfosztván, e gonosz világ azzal meg nem elégedett: hanem az én uram famíliája, mely is énhozzám eddig nagy szeretettel mutatta magát mindenkor, látván mindentől való megfosztatásomat, mintha én azzal gonosztévő lettem volna, hogy a Náomiból az Isten Márává tett, szívét egészen megfordítá énellenem, s mindnyájan ellenségemmé lőnek. Kedves férjemnek egyetlenegy leánya is, tekintetes Toldi Ádámné asszonyom, kinek halála előtt négy vagy öt órával kezeit megfogván, azt mondá: édes leányom, mindenben jó atyád voltam, a feleségem is semmiben néked kárt nem kívánt tenni: azért te is meg ne szomorítsd: mert soha az Isten büntetlen nem hagyja. De ez eszébe nem jutván, amennyire ereje lehetett a megszomorításra, elkezdette még aznapon, amelyen a temetés volt, véghezvitte.

106

Temettettem el idvezült édes jó férjemet Kercesórán, 1733. esztendőben, Boldogasszony havának 18. napján. Másnap mindjárt az atyafiai admoneáltattak, hogy az én uramnak testámentomához semmiben magamat ne tartsam, hanem tudjam meg, hogy mindenben, valamiket az én uram nékem hagyott, csak negyedes lészek. Jóllehet, az én uram testámentoma, mind az Isten, s mind a haza törvényével igen megegyező volt. Minthogy esztendeig erőszakoson semmit velem nem cselekedhettenek, szóval amit lehetett, kesergetésemre véghezvittenek, kivált Teleki Ádám uram, aki is sokakat mondott az én megbecstelenítésemre tartozókat; de eziránt ez nékem vigasztalásomra szolgált; hogy senki el nem hitte.

107

Közelítvén az én uram halálának esztendeje, egy úriember, (kinek Isten maradékjával is cselekdjék irgalmasságot jó tanácsáért) azt izeni nékem, hogy a keserűséget tégyem félre, és menjek bé Szebenbe, cselekedjem a magam dolgában, amit cselekszem; mert ha esztendő bételik, olyan becstelenséget ejtenek rajtam, aminémű még ebben a hazában ily rendű özvegyen nem esett.

108

Én is vévén észre a dolgot, Szebenbe bémentem kedves testvér atyámfiával, Bethlen Imre urammal, ki is gyámoltalan özvegységemben minden terhes bajaimban mindvégig mellettem fáradozott, nem gondolván semmit ok nélkül való sok megbecsteleníttetésével, énmellettem igaz, ritka példájú atyafiságát igen nagymértékben megmutatta; mely hozzám való jó lélekből származott igaz indulatjáért, sok fáradságiért, az én Istenem testben s lélekben áldja meg, s kedveseihez is mutassa meg a szükségnek idején atyai szerelmét. Mind őkegyelme, s mind mások, kik hozzám egyenes indulattal voltak, azt jovallották, hogy izennék én a Teleki famíliának, hogy szándékát hadd lehetne kitanulni.

109

Én is izentem B. Kemény László uramtól és Radák Ádám uramtól (aki is énhozzám igen nagy szeretettel viseltetett), kiknek gróf Teleki Sándor uram mint nagyobb atyafi ezt mondotta: Amely napon bátyánk urunknak halálának esztendeje bételik, azon napon és órán ángyunk asszonyt a dóssal megkénáltatjuk; és ha fel nem vészi, a jószágból kivetetjük: ha pedig felvészi, mindenütt a jószágot négy részre felosztván, a negyedrészt őkegyelmének kiadjuk. Holott ha én pápista lettem volna is, soha nem küldhették volna az én lelkemet nagyobb purgatóriumba, mintha az urakkal egy oszló jószágot kellett volna bírnom.

110

Irántam való ez gonosz szándékot észrevévén, nem kevéssé öregbedett súlyos keserűségemnek terhe: hogy lehessen azt megelőzni; már a gubernium is kioszlott volt; végre prókátoraim és állapotomat fájlaló jóakaróim azt adják elmémre, hogy találjam meg a kommendérozó generálist, gróf Vallist, ki is akkor, nem lévén más gubernátor, parancsolt az egész hazában, s a Fejér vármegyei főispánság is keze alatt volt. Ez az ember az én uramat igen szerette, s hozzám is oly könyörületességgel volt, idegen nemzet lévén, hogy magam nemzete is velem több jót nem cselekedett volna. Kinek is eleibe terjesztvén állapotomat, mindjárt ígérte jóakaratját, hogy megoltalmaz.



Azért amely vármegyékben jószága volt az én uramnak, mindenüvé parancsolt, hogy a vármegye tisztjei vigyázásában légyenek, és meg ne engedjék a M. Teleki famíliának, hogy a jószágba béüljenek. Emellett amely milícia közelebb volt, annak parancsolatot adott, hogy ha valamelyik jószágba béülne is, onnan mindjárt kivetvén, a jószágot visszafoglalja. Gróf Teleki Ádám uramat is magához hívatván a generális, eleibe adta, minémű parancsolatot adott ki mindenfelé, légyen tudtára a famíliának. Így oltalmazott meg engem az én jó Istenem becstelenségtől és kártól az idegen nemzet által. Sokszor jutott eszembe idvezült édes uramnak utolsó szava; mert mikor éntőlem elbúcsúzott volna, azt mondá nékem: Tudom, hogy néked az én atyámfiaitól sok szenvedésed lészen, de én mostan is azon kérem az én Istenemet, hogy álljon melléd a te özvegységedben, és ne engedje, hogy kedvek szerént nyomorgathassanak. Ne is félj; mert ez az Isten, kiben te gyermekségedtől fogva bíztál, bizony el nem hágy, hanem támaszt onnét is jóakarót, aki veled jól tégyen, azhonnét meg sem gondolnád. Bé is tölt ez akkor énrajtam. Mert te, özvegyeknek sérelmeket keserülő és azoknak nyomorgattatásokat nem szenvedhető Istenem, támasztál reménségem kívül is, aki oltalmazna.