A minák - Lk. 19,11-27 

¹¹Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. ¹²Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. ¹³Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. ¹⁴Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. ¹⁵Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. ¹⁶Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. ¹⁷Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! ¹⁸Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. ¹⁹Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! ²⁰Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. ²¹Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. ²²Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? ²³Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? ²⁴Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! ²⁵Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! ²⁶De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. ²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.

„azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa” 11. vers

A tanítványok úgy gondolhatták, hogy a király bevonulása, Jeruzsálemben való megjelenése által Isten országa megjelenik. Valamilyen szemmel látható ország megvalósulását várták, amelyben nemzeti, vallási sérelmeik orvoslásra, váradalmaik beteljesedésre találnak. Jézus egy példázattal világosítja meg előttük, hogy Isten országa a megbízott szolgák hűséges szolgálatában közelít el, és a Gazda visszajövetelekor teljesedik ki. Így mind a tétlen várakozás, mind a hamisan lelkesedő lelki magatartás idegen kell legyen számukra. A gazda hűséges szolgálatra hívta és hívja el szolgáit ma is!

„Imádság és önvizsgálat során három dologra kell ráébrednem. Először arra, hogy én is kaptam tálentumot, s ez az akkori világban súlyt és pénzt jelentett. Amikor úgy érzem, hogy elértéktelenedtem, amikor keresem a helyemet, súlyomat az emberek között, Isten azt mondja nekem: értékes szolga vagy, mert súlyodat a reád bízott tálentum adja meg. Másodszor arra, hogy milyen megbízást kaptam. Isten nem ad olyan tálentumot, amelynek kamatoztatására ne lenne képességem. A kérdezésnek ebben az időszakában esetleg le kell mondanom olyan életterveimről, amelyekre nézve Isten nem képesített, és alázatosan kell elmondanom: Uram, ezt a tálentumot nem én kaptam. – Harmadszor, fel kell ismernem, hogy hány tálentumot adott nekem az én Uram. Tilos egytálentumosként irigykednem másokra és tilos öt tálentum birtokában lenéznem szolgatársaimat. Mid van ugyanis, amit ne kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna (1Kor. 4,7)?”

A megbízott szolgák hűsége, Kozma Zsolt, Alkalmas és alkalmatlan időben, 243.o.