Jézus megtisztítja a templomot – Lukács 19,45-48

⁴⁵Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ⁴⁶ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
⁴⁷Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, ⁴⁸de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.

Jézus templomtisztítása legalább két fontos dolog megváltoztatásával jár.

Az egyik az istentiszteleti hely külső megtisztítása, a nem odavaló dolgok félretétele, felszámolása. Az állatáldozatokhoz szükséges portékát a templomhoz vezető úton, de már a templom udvarában is árulták. A messziről jött zarándokok pénzt is tudtak ugyanott váltani. Valóságos bazári hangulat lehetett, amiből nemcsak az árusok, hanem a papság is hasznot húzott. Ezt számolja fel Jézus, amikor a templom eredeti rendeltetését adja vissza, és azt az imádság házának nevezi.

A másik fontos változás, ami nélkül az első nem sokat ért volna, a megtísztított templom tartalommal való megtöltése: „naponként tanított”. Isten szava a helyére kerül. A tisztán hirdetett Ige „odaadó figyelmet” szül, és olyan ragaszkodást, ami ellen a hatalmasok sem tehetnek semmit. S ha tesznek is… ideig-óráig hallgat el csak az életet adó szó, de annál nagyobb erővel hangzik ismét és tisztít templomot és életet.

A mellékes, vagy templomtól idegen dolgok félretétele, és Isten szavának hirdetése tisztítja meg a templomot: a kőből vagy téglából épült Istenházát, de azt a másik templomot is, amelyről Pál apostol ezt írja: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” 1Kor.6,19