Jézus bevonul Jeruzsálembe – Lukács 19,28-40

²⁸Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. ²⁹Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: ³⁰Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! ³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. ³²Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. ³³Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? ³⁴Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. ³⁵Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. ³⁶Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. ³⁷Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, ³⁸és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! ³⁹A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! ⁴⁰De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

Ordass Lajos

…ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

                                                            Lukács 19,40

Uram!

Jóslat volt ez a szavad akkor még, amikor mondtad. Megvalósulása később következett be, amikor tanítványaidat erőszakkal elhallgattatták. Akkor már nem evangéliumod hangzott Jeruzsálemben, hanem kövek beszéde. A kövek pedig nem szabadító kegyelemről, hanem szörnyű ítéletről beszéltek.

Jeruzsálemről írtam. De írhattam volna helyette számtalan más város vagy ország nevét, mert a történelem folyamán ennek a jóslatodnak valóra válása nagyon sokszor megismétlődött. Ahol elfojtották az evangéliumot, ott pusztulás állott be.

Uram!

Ellenfeleidnek mondtad ezt, idejekorán való figyelmeztetésül.

         De szavad nem csak ellenfeleidnek szól, akik legtöbbször úgysem hallgatnak rád. Ma élő tanítványaidnak is mondod ezt. Ha nem úgy hallgattatják el őket, hanem ők maguktól hallgatnak el, mert lelkükből kiveszett az irántad való szeretet, akkor is csak a templomromok beszéde marad meg.

         Tartsd meg bennem elevenen a hozzád és a házadhoz való szeretetemet!

(Ordass Lajos, Útravaló az év minden napjára, Harmat, 2008., 242.o.)