Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

(Mt 20,17-19; Mk 10,32-34)

³¹Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. ³²Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. ³⁴Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.’

„Ök azonban semmit sem értettek ezekből.” A Krisztus szenvedésének és feltámadása megértésének a tekintetében nem sokat változott a helyzet. Valahogy úgy vagyunk vele, mint a történetben, amely szerint két rabbi beszélget és az egyik panaszolja, hogy nem ért egy bizonyos szentírási helyet. Erre a másik készségesen ajánlkozik, hogy majd ő megmagyarázza. Az ajánlatát azonban elutasítja hittestvére, mondván: „Megmagyarázni én is megtudom, csak nem értem.”

A tanítványok értetlenségére magyarázatképpen felhozhatjuk, hogy „rejtve maradt előttük”, vagy „el volt rejtve előlük”, ahogy más fordításban olvassuk. A feltámadott Jézussal való találkozásuk után „megnyílnak szemeik”(Lk.24,31) Helyükre kerülnek a dolgok, a szívek immár gerjedeznek és örömmel mondják: „Feltámadott az Úr bizonnyal (…)”. Lk.24,34

Helyükre kerülnek a dolgok, az értetlenség mégis megmarad. Másképpen van jelen a mai tanítványok életében. Sem megmagyarázni sem érteni nem tudjuk annak a szeretetnek a nagyságát amelyről énekelni szoktunk: „Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor –csuda szerelem- Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd a Szabadító elközelgetett!” 419. ének 3. versszak.

Ezért a „csuda szerelemért” adok hálát a mai vasárnapon, veletek együtt!.