¹⁹És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 

²⁰Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

Lukács evangéliuma 22,19-20

Victor János

„Tiérettetek”

Keveset beszélt Jézus az Ő haláláról, máskor is, az utolsó estén is. De milyen sokat, milyen eleget mond az a néhány szó, amellyel a kenyér és a bor sákrámentumát elrendeli! „Tiérettetek!” – ebben mutatja fel halálának titkát. Nem az ellenségeitől elszenvedett kényszerűség az, hanem a benne hívőkért hozott áldozat. És így azokat, akik Őbenne hisznek, nem gyászos veszteség éri az Ő halálával, hanem a legnagyobb jótétemény származik rájuk belőle. Lelkük örökre szóló tápláltatásának forrásai nyílnak meg általa és belőle megelégítést nyer minden éhségük és szomjúságuk.

És milyen jó, hogy egyszerű, rövid szavaihoz hozzáfűzte Jézus azokat az egyszerű, de kimondhatatlanul gazdag jeleket is, amelyekben mindig újra megjelenik előttünk az Ő halálának titka! Valahányszor magunkhoz vesszük azt a kenyeret és bort, amelyet Ő evégre rendelt, milyen élesen belevésődik  a tudatunkba az Ő szava: „Tiérettetek!” És ettől hogy elmúlik bűnös szívünknek minden félelme és milyen új erő járja át a lelkünket! Ha Ő „érettünk” latbaveti életének odaáldozását, ki vagy mi lehetne akkor ellenünk, akár Isten ítélőszéke előtt, akár földi harcaink során?

Akikért Ő ilyen árat fizetett, azok nem élhetnek már magukért, csak Őérette!