Az Emberfia eljövetele – Lk.21,25-28

²⁵És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. ²⁶Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. ²⁷És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.

A lecsüggesztett végtagok a szomorúság, reménytelenség, elengedettség jelei. Többször is bíztat bennünket Urunk, hogy ne engedjük el magunkat: „a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl” Zsid.12,12. Képesek vagyunk erre? Magunktól semmiképp. Ezért fog jól ma is a bíztatás, bátorítás. A próbatételek között ma is mutatja nekünk Istenünk az erő forrását. Ne csak a jelekre nézzünk. Aki ezt teszi az „kétségbeesik tanácstalanságában”, „megdermed a félelemtől”. Minden borzalmon és szenvedésen túl a hozzánk érkező Krisztusra, közelgő váltságunkra tekintsünk. Ez ad erőt ahhoz, hogy már itt fölemelt fővel járjunk.

Jusson eszünkbe hitvallásunk 52. kérdés felelete is:

„Miféle vigasztalásod  van abból, hogy Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat? Az, hogy minden háborúságomban és üldöztetésemben fölemelt fővel várom őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott, és rólam minden kárhoztatást elvett, hogy ő mind a maga ellenségeit, mind az enyémeket örök kárhozatra veti: engem pedig minden választottjával együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.”