Hollandiában jártunk!
A falu egy mesebeli helyre emlékeztet, szinte egyforma házak, mint a mesebeli mézeskalács házak. Hét nap alatt a cipőm nem porosodott meg, mindenhol gondozott gyep és virág, szemétnek nyoma sincs.
A faluban van külön út az autóknak és külön a bicikliknek.
Itt a bicikli nem hiányzik egy házból sem. Az autón is viszik, hátul van felszerelve az állvaá, a csónakban is ott van és a yachton is. Aki már vagy még tudja hajtani, mindenki biciklizik.
A falut körös körül víz övezi, 14oo csónak parkol a kikötőben, vagy éppen a kertek végében.
Délután négy órára visszamentünk a gyölekezeti terembe, bibliaórára. A bibliaóra után egy farmra mentünk, ahol vendéglátóink húst sütöttek. A hús mellett volt hagyományos Holland kolbász és a sör valamint bor sem maradt el. Evés után tábortűz volt, későig énekeltünk a tőz mellett, többnyire vallásos énekeket. A fiatalok fociztak is ezalatt. Este sötétre érkeztünk a szállásra.
Szombaton, 15-én reggeli áhitat után szabad programunk volt, szinte mindenki biciklixett, csónakázott a környező falvakban. Zwartsluis három faluból áll, mind a három üdülő paradicsom. Ide járnak hajókázni németek, hollandok, belgák, finnek, angolok, lengyelek és még mi is egy napra. A bérbe adott vízijárművek egy jó kereseti forrást jelentenek a helybelieknek. A faluban van egy szőnyeggyár, sok hajójavító múhely, egy három emeletes öregotthon… ez a legmagasabb épület. A falu az 18oo-as évek végén eladta városi címét, hogy ne fizessen nagy adót, így lett a városkából falu. A falu képe azonban más mint nálunk, az állatok külön farmakon vannak, villanypásztor őrzi őket.
Szombat délután a fiatalok fociztak, a mieink győztek.
Vasárnapi istentisztelet egy szép élményt jelentett mindnyájunk számára. A tele templom, mintegy 35o-4oo fő az 12oo lelkes gyülekezetből nagyon szépen énekelt. Az istentisztelet keretében átadtuk gyülekezeteink ajándékát, egy képet az Olthévízi, illetve egy képet a Marosludasi templomról. Az istentisztelet keretében háromszor gyújtenek adományokat, először a templom részére, másodszor a gyülekezetben levő különféle tevékenységek támogatására (ifjúsági munka, öregotthon támogatása, alkoholisták lelkigondozása, szeretetszolgálat stb.), harmadszor pedig a rászorultak segélyezésére.Az istentisztelet keretében a Ludasiak és mi is énekelntünk egy pár éneket. Vasárnap délután szabad program volt, amjd este 7-től zenés istentisztelet. Ez egy ottani sajátosság, inkább az éneklésen van a hangsúly, a sok sok éneklés közben egy egy rövid bibliai részt olvasott a lelkész, majd rövid magyarázatot fűzött hozzá.
17-én, hétfőn reggel a szomszéd falu templomába mentünk Istentiszteletre. Az Istentisztelet után két csoporta oszlottunk és elvittek bennünket egy-egy farmra, hogy lássuk milyen az európai gazda. Az egyik csoport egy fejős tehenekre szakosodorr farmor és sajtgyárat látogatott, a másik pedig egy tyuk farmot. Ezeken a farmokon nagyon kevés emberrel nagyon nagy munkát tudnak elvégezni, mert a majdnem mindenik munkafázis gépesítve van.
A farmlátogatás után sétahajózásra vittek. Több mint négy órát tarott az út, ezalatt egy hosszú kerülőt tettünk, bejárva azt a vidéket, amelyet a Hollandok a tengertől nyertek folyamatos lecsapolással és szivattyúzással és újföldnek neveznek.
Hétfőn este találkoztunk a Zwartsluisi gyülekezet előljáróival: presbiterekkel, lekészekkel (kettő van 12oo lélekszám mellett), diakónusokkal. Érdekes találkozás és tapasztalatcsere volt ez. Ők elmesélték, hogy náluk hogyan dolgozik egy presbiter, vagy egy diakónus. Elmondták például, hogy minden presbiterhez 25-3o család tartozik. Ezeket rendszeresen látogatja, a presbiter az első, akihez a gyülekezeti tagok fordulnak. Ha a presbiter nem tudná megoldani problémájukat, akkor fordulnak a lelkészhez. Tapasztalataikat, gyakorlatukat hallgatva rájöttünk: sok a tanulni valónk. A holland presbiterek (de a gyülekezeti tagok is) nagyon komolyan veszik a biblia olvasását és tanulmányozását, és munkájukat is.
Csoportunk egy része a diakónusokkal beszélgetett. Ők is elmondták, hogy mivel foglalkoznak: segítik a rászorulókat, segítenek az idősebbeknek, látogatják a betegeket. Évente többször dolgoznak azért, hogy legyen meg az anyagi alapjuk a segítésre. Mi is elmondtuk tapasztalatainkat. Elmondtuk, hogy nálunk még nincs szervezett szeretetszolgálat, hogy sok esetben ez magától működik, rokonis, szomszédsági vagy éppen baráti kapcsolataink folytán törődünk egymással. Beszélgetésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy jó lenne a szeretetszolgálatot nálunk is komolyabban venni.
Kedden, július 18án már a búcsúzás napja volt. A reggeli Istentisztelet után kávázás, beszélgetés következett. Délután a szállásadónk elvitt egy séta útra a tenger fele, olyan helyen is jártunk, ahol a szárazföld hat méterrel van a tengerszint alatt. Itt láttunk egy 18oo-as években épített szélmalmot és egy orchidea kiállítást is.
Este 6 órakkor gyülekeztünk, most már csomagjainkkal együtt. Együtt vacsoráztunk mindnyájan, nagyon finom és tápláló kínai ételeket. Búcsúzóul néhány éneket is énekeltünk, imádkoztunk együtt, hogy Isten óvjon bennünket az úton, megköszöntük vendégfogadóink szivességet, és 1o órakkor buszra ültünk. Az éjszakai utazás után másnap délután érkeztünk Bécsbe, itt mintegy 8 órát töltöttünk. Megnéztük a Schönbrunt, az állatkertet, este 11 órakkor indultunk tovább, és másnap délután 5 órakkor érkeztünk meg Olthévízre, örülve annak, hogy hazaértünk, de nagyon sok szép emlékkel és tapasztalattal szívünkben.
Csomor Ildikó, 2006
A falu egy mesebeli helyre emlékeztet, szinte egyforma házak, mint a mesebeli mézeskalács házak. Hét nap alatt a cipőm nem porosodott meg, mindenhol gondozott gyep és virág, szemétnek nyoma sincs.
A faluban van külön út az autóknak és külön a bicikliknek.
Itt a bicikli nem hiányzik egy házból sem. Az autón is viszik, hátul van felszerelve az állvaá, a csónakban is ott van és a yachton is. Aki már vagy még tudja hajtani, mindenki biciklizik.
A falut körös körül víz övezi, 14oo csónak parkol a kikötőben, vagy éppen a kertek végében.
Délután négy órára visszamentünk a gyölekezeti terembe, bibliaórára. A bibliaóra után egy farmra mentünk, ahol vendéglátóink húst sütöttek. A hús mellett volt hagyományos Holland kolbász és a sör valamint bor sem maradt el. Evés után tábortűz volt, későig énekeltünk a tőz mellett, többnyire vallásos énekeket. A fiatalok fociztak is ezalatt. Este sötétre érkeztünk a szállásra.
Szombaton, 15-én reggeli áhitat után szabad programunk volt, szinte mindenki biciklixett, csónakázott a környező falvakban. Zwartsluis három faluból áll, mind a három üdülő paradicsom. Ide járnak hajókázni németek, hollandok, belgák, finnek, angolok, lengyelek és még mi is egy napra. A bérbe adott vízijárművek egy jó kereseti forrást jelentenek a helybelieknek. A faluban van egy szőnyeggyár, sok hajójavító múhely, egy három emeletes öregotthon… ez a legmagasabb épület. A falu az 18oo-as évek végén eladta városi címét, hogy ne fizessen nagy adót, így lett a városkából falu. A falu képe azonban más mint nálunk, az állatok külön farmakon vannak, villanypásztor őrzi őket.
Szombat délután a fiatalok fociztak, a mieink győztek.
Vasárnapi istentisztelet egy szép élményt jelentett mindnyájunk számára. A tele templom, mintegy 35o-4oo fő az 12oo lelkes gyülekezetből nagyon szépen énekelt. Az istentisztelet keretében átadtuk gyülekezeteink ajándékát, egy képet az Olthévízi, illetve egy képet a Marosludasi templomról. Az istentisztelet keretében háromszor gyújtenek adományokat, először a templom részére, másodszor a gyülekezetben levő különféle tevékenységek támogatására (ifjúsági munka, öregotthon támogatása, alkoholisták lelkigondozása, szeretetszolgálat stb.), harmadszor pedig a rászorultak segélyezésére.Az istentisztelet keretében a Ludasiak és mi is énekelntünk egy pár éneket. Vasárnap délután szabad program volt, amjd este 7-től zenés istentisztelet. Ez egy ottani sajátosság, inkább az éneklésen van a hangsúly, a sok sok éneklés közben egy egy rövid bibliai részt olvasott a lelkész, majd rövid magyarázatot fűzött hozzá.
17-én, hétfőn reggel a szomszéd falu templomába mentünk Istentiszteletre. Az Istentisztelet után két csoporta oszlottunk és elvittek bennünket egy-egy farmra, hogy lássuk milyen az európai gazda. Az egyik csoport egy fejős tehenekre szakosodorr farmor és sajtgyárat látogatott, a másik pedig egy tyuk farmot. Ezeken a farmokon nagyon kevés emberrel nagyon nagy munkát tudnak elvégezni, mert a majdnem mindenik munkafázis gépesítve van.
A farmlátogatás után sétahajózásra vittek. Több mint négy órát tarott az út, ezalatt egy hosszú kerülőt tettünk, bejárva azt a vidéket, amelyet a Hollandok a tengertől nyertek folyamatos lecsapolással és szivattyúzással és újföldnek neveznek.
Hétfőn este találkoztunk a Zwartsluisi gyülekezet előljáróival: presbiterekkel, lekészekkel (kettő van 12oo lélekszám mellett), diakónusokkal. Érdekes találkozás és tapasztalatcsere volt ez. Ők elmesélték, hogy náluk hogyan dolgozik egy presbiter, vagy egy diakónus. Elmondták például, hogy minden presbiterhez 25-3o család tartozik. Ezeket rendszeresen látogatja, a presbiter az első, akihez a gyülekezeti tagok fordulnak. Ha a presbiter nem tudná megoldani problémájukat, akkor fordulnak a lelkészhez. Tapasztalataikat, gyakorlatukat hallgatva rájöttünk: sok a tanulni valónk. A holland presbiterek (de a gyülekezeti tagok is) nagyon komolyan veszik a biblia olvasását és tanulmányozását, és munkájukat is.
Csoportunk egy része a diakónusokkal beszélgetett. Ők is elmondták, hogy mivel foglalkoznak: segítik a rászorulókat, segítenek az idősebbeknek, látogatják a betegeket. Évente többször dolgoznak azért, hogy legyen meg az anyagi alapjuk a segítésre. Mi is elmondtuk tapasztalatainkat. Elmondtuk, hogy nálunk még nincs szervezett szeretetszolgálat, hogy sok esetben ez magától működik, rokonis, szomszédsági vagy éppen baráti kapcsolataink folytán törődünk egymással. Beszélgetésünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy jó lenne a szeretetszolgálatot nálunk is komolyabban venni.
Kedden, július 18án már a búcsúzás napja volt. A reggeli Istentisztelet után kávázás, beszélgetés következett. Délután a szállásadónk elvitt egy séta útra a tenger fele, olyan helyen is jártunk, ahol a szárazföld hat méterrel van a tengerszint alatt. Itt láttunk egy 18oo-as években épített szélmalmot és egy orchidea kiállítást is.
Este 6 órakkor gyülekeztünk, most már csomagjainkkal együtt. Együtt vacsoráztunk mindnyájan, nagyon finom és tápláló kínai ételeket. Búcsúzóul néhány éneket is énekeltünk, imádkoztunk együtt, hogy Isten óvjon bennünket az úton, megköszöntük vendégfogadóink szivességet, és 1o órakkor buszra ültünk. Az éjszakai utazás után másnap délután érkeztünk Bécsbe, itt mintegy 8 órát töltöttünk. Megnéztük a Schönbrunt, az állatkertet, este 11 órakkor indultunk tovább, és másnap délután 5 órakkor érkeztünk meg Olthévízre, örülve annak, hogy hazaértünk, de nagyon sok szép emlékkel és tapasztalattal szívünkben.
Csomor Ildikó, 2006
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése