Öregek-betegek vasárnapja
2oo6 október 22
Olthévíz

Sámuel-
Egy “igaz” nyugdíjas


Lekció: 1Sám. 12,1-5.13-15
Alapige: 1Sám. 12,2o-23

Igénkben egy öregedő, feladatai egy részét átadó ember áll előttünk. Mi pedig ott állunk előtte, és életéről, “nyugdíjas” éveiről szóló igei beszámolót hallva, elszégyelljük magunkat, hiszen nem tudunk mit kezdeni öregedő önmagunkkal, csak a fiatalságot értékeljük, azt szeretnénk marasztalni. Ha pedig öregségünk mégis ránk köszönt, nyűgnek érezzük az életet, mert nem találjuk helyünket, vagy mert családtagjaink nem találják már a mi helyünket. Ezért nem szeretjük beismerni, igyekszünk takargatni, hogy mindnyájan öregedünk.

I.
Sámuel éppen magáról mondja: “Én pedig megvénhedtem és megőszültem, fiaim ti köztetek vannak”… nagy dolog ezt békességgel beismerni, és ennél is nagyobb átadni a munkát, a tisztséget másnak. Éppen ez történik itt: Sámuel hosszú évekig viselte népének terhét, ítélte ügyes-bajos dolgaikat, segített, békített ahol csak kellett. De a nép királyt akar, legyen úgy ahogyan más népeknél van, legyen nekük is királyuk. Sámuel pedig kijelöli a királyt, Saul személyében, a nép elfogadja őt királyának… azt várnánbk, hogy egy sértődött, békételenkedő öreg váljon Sámuelből, aki többet nem foglalkozik népével. Akár azt is mondhatná: Ha engem nem akartatok, menjetek most a királyhoz, neki mondjátok el gondjaitokat… mondhatná, de nem mondja, békesség, kiegyensúlyozottság, szeretet árad szavaiból: bátorítja népét, imádkozik érettük, tanítja őket.
A lemondás, ami az idő múlásával jár nem teszi békételenné. Milyen sokszor hallottuk idősebb családtagjainktól, akiktől átvettük a munkát: úgy jó, ahogyan én mondom, ha nem akkor engem nem érdekel. A munkáról kénytelen kelletlen lemondunk, de arról, hogy az ne mi irányítsuk nagyon nehezen.Sok békétlenség, családi viszály forrása ez, pedig az élet egyik követelménye, különösen az öregedő emberrel szemben: lemondani… magunkról másokért, gyermekeinkről másokért, munkánkról, más megbizatásért. Jó ezt békével tenni. Hogyan lehetséges ez? Az öregedő ember legnagyobb kérdése ez, egyben a megtalált és kiteljesedett öregség kulcsa. Sámuel békésen és bölcsen tudta ezt megtenni. Miért?

II.
1.Mert tiszta volt a lelkiismerete. Tiszta életút állt mögötte, amelyre visszatekintve bátran megkérdezhette: “kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? És visszaadom nektek.” Nem csupán ő tesz bizonyságot arról, hogy senkit meg nem károsított, és hogy minden dolgában igazán járt el, hanem mindazok akik előtte állnak egyhangúlag mondják róla: “Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál.” Így visszatekintve egy élet munkájára nyugodtan adja át a megbízatást Saulnak.
Lehet, hogy futásunk nem volt ilyen egyenletes, de Istenünk bíztat bennünket, hogy ez helyrehozható. Zákeus aki vámszedő mivoltánál fogva élete nagy részét csalásban és jogtalan vagyonszerzésben töltötte, Jézussal való találkozása után ezt mondotta: “Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.” Zákeus vallomására Jézus így válaszol: “Ma lett idvessége e háznak.” Az elrontott lelkiismeret orvossága a bűnbánat, és a bűn tőlünk telhető jóvátétele. Ez segít abban, hogy ha le kell mondanunk, ha visszafele kell tekintnünk békességel tehessük meg.
2. Sámuel békésen tud lemondani azért is, mert van kapcsolata az élő Istennel. Kicsi gyermek korától megtanult Isten megszólító szavára válaszolni: “Szólj Uram, mert hallja a te szolgád”. Mondta ezt akkor, amikor Isten először szólította meg, de bizonyára élete minden napján, különösen pedig a nehéz pillanatokban. Így szólt akkor is, amikor lemondani kellett, ha úgy tetszik az öregséggel kellett szembenézni.
A nép királyt akart. “Azonban Sámuelnek nem tetszett a beszéd, hogy azt mondták: adj nékünk királyt.”… Sámuel itt is, ebben a helyzetben is Istenhez fordul, hozzá imádkozik, tőle várja a helyzet megoldását. És a válasz nem késik: “Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked”. Az Istentől kapott válasz segít elfogadni a kedve ellenére való dolgot. Azt kell meglátnunk ebből, hogy az élő hit átsegít bennünket életünk fordulóin, válsághelyzetein…. Nem is akárhogyan, hiszen:

III.
1.Sámuelnek erőt adott arra is , hogy másokat is biztasson: “Ne féljetek”, ami megtörtént megtörtént, de legalább most ne forduljatok el Istentől. A bűnös, bűne miatt elkeseredett népnek milyen nagy szüksége van erre a bíztatásra. Mint a fiatalnak az idősebb ember megfontolt, higgadt szavára, amely életet menthet, sebet kötözhet, olyankor, amikor azt hisszük: minden elveszett. Sámuel élete mögött, másokat segíteni tudó és akaró élete mögött ott van a sok-sok Istennel folytatott beszélgetés, a sokszor megtapasztalt szabadítás: “nem hagyja el az Úr az Ő népét”, de ti is legyetek hűek hozzá, ne kapkodjatok, ne térjetek el hiábavalóságok után.
2.A tisztség letétele után, arra fordítja figyelmét, ami megmarad. A nép kéri: imádkozz érettünk. Sámuel pedig kötelességévé teszi az imádságot. Egyenesen bűnnek tartja annak elmúlasztását. A megmaradó szolgálat megóvja attól, hogy élete összeomoljon. Sok öreg ember érzi céltalannak az életét, pedig milyen csodálatos a lehetőség, imádkozhat másokért, taníthat a jó és igaz útra. Isten ajándéka ez.
Öregek és öregedők mindnyájan szeretnénk ezt az ajándékot, a békességet, Istentől kapott életcélt egész életünkre, öregségünkre is. Igénk azt mondja, ott terem ez az ajándék, ahol nyitott szívű fiatalok és öregek mondják Istennek naponként: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.
Ámen.