Mit cselekedjünk?
Ap.Csel.2,14-41

Péter apostol személyesen meggyőződhetett Krisztus ígéretének valóságáról. A tagadó Péter igehírdető Péterré lesz. “Vesztek erőt” ígéri Jézus tanítványainak. “Vettünk erőt”, mintha ez csengene ki Péter minden szavából. Mindaz, amit mond egyetlen célt szolgál: Vegyetek erőt ti is. Krisztusról szól, arról, amit Ő tett értünk, azért, hogy tudomást szerezzen róla mindenki: “Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, aki ti megfeszítettetek” 2,36
Bizonyára hallgatói nem szivesen vették tudomásul: részesek Krisztus halálában. Sebet üt szívükön az igehírdetés. Vannak közöttük olyanok, akik ennek hallatára bűnbánattal kérdezik: Mit cselekedjünk? Olyanok ők, akik “örömest vették” az ő beszédét. A kemény, de igaz beszédet. Szentlélek Isten munkája először leleplező munka. Ez a sebző és szétválasztó beszéd nem öncélú. Nem azt célozza meg, hogy a hallgatók vígasztalhatatlanul elszomorodjanak, hogy megmaradjanak “megkeseredésükben” és magukat mardosva tépelődjenek. A folytatást, a megújulást munkálja, amelynek első lépése az Istenhez intézett imádság: Mit cselekedjünk? Mit tegyünk azért, hogy mi, akiknek bűnei lelepleződtek reménységgel állhassunk Isten színe elé?
Azoknak, akik az igehírdetés hatására felismerték a szorultságukból kivezető utat a kemény beszéd örömhír volt. Nem maradtak a kérdéssel, hanem hallhatták: még nem késő Krisztushoz “megtérni”, még nem késő mellé állni. Az ígéret hozzánk szól, gyermekeinknek szól : a távol valóknak. Azoknak is tehát, akik az akkori egyháztól távol voltak, hiszen Krisztus által közelivé lettek, lehetnek!
Ebben a közelségben először talán azt tapasztaljuk, hogy az Úr megsebez. Beszéde először éles kardként éri el szívünket, rámutat a bűneinkre. De ugyanebben a közelségben nemsokára megtapasztaljuk, hogy Ő be is kötöz. A kard, amely megsebzett fegyverré lesz számunkra, amellyel megtanít harcolni. Alkalmas időben eszünkbe juttatja Szentlélek mindazt, amit Jézus tanított nekünk. Így az Ige kardja támaszunk lesz mindenben.
Akik ezt megtapsztalják örömmel fogják hírdetni másoknak is: “Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket, megsebesített, de bekötöz minket!”.(Hós.6,1) Ezt a tapasztalást, bizonyságot csak Isten Szentlelke adhatja, ezért kérjük az idei ünnepen is: “Jövel, Szentlélek Úristen! Töltsd be szíveinket”.
Sylvester Aba