“Szüntelenül imádkozzatok…”
1 Thesszalonika 5,17
Február vége, március eleje az imahetek ideje Olthévízen. Ilyenkor sokan jönnek a templomokba, az unitárius és református templomba egyaránt. Jönnek unitáriusok, katolikusok, reformátusok, evangélikusok és talán még más felekezetűek is. Rendjén van ez a dolog. Jó, hogy jönnek, jó, hogy mehetünk. A lélek táplálkozásának az ideje sokak számára ez a két hét. Bizony kiböjtölte ezt a pár istentiszteletet sokaknak lelke. Sokan az elmúlt év imahete óta várják az ideit. Családlátogatások alkalmával, amikor templomba hívogatok, sokszor hallottam: “majd az imahéten”. És betartják szavukat, akkor tényleg olyanok is eljönnek, akik máskor soha. Örvendek nagyon, hogy láthatom őket is a templomban.
Sok minden más ilyenkor: az igehirdetés, a szomszéd, aki mellettem űl a padban, a hangulat, az éneklés… Ez a változatosság nagyon nagy vonzerővel bír. Hívja a kiváncsiakat, és azokat is, akik úgy gondolják, előre “leimádkozzák” részüket egy esztendőre.
“Szüntelenül imádkozzatok”, írja Pál apostol az élet gondjaival küszködő thesszalonikai gyülekezet híveinek. És figyelmeztet bennünket is: nem lehet előre imádkozni. Nem lehet egy esztendőre megtölteni tüdőnket levegővel, sem gyomrunkat táplálékkal. Istennel való kapcsolatunkat sem lehet két hét alatt elintézni egy egész esztendőre. Az imádság életforma. Olyan életforma, amelyben döntéseink Istennel megbeszélt döntéseknek a sorozata. Élet, amely mindig Isten színe előtt áll. Neki köszön meg minden falat kenyeret, jó szót, erősítést vígasztalást. Neki ajánl minden napot, tőle kér feladatot, és erőt annak elvégzéséhez. Ezen az imádságos úton előttünk járt az Úr Jézus Krisztus. Gyakran olvassuk az evangéliumokban, hogy elvonult és imádkozott. Még gyakrabban, hogy a közösségben megjelent és gyógyított, bíztatott, reménységet adott, csodát tett : szüntelenül imádkozva.
Mi az idei esztendőben is bizonyára sokan leszünk imahéten, és közénk is eljön ígérete szerint igéje és Szentlelke által Jézus Krisztus, hogy gyógyítsa életünket. Az életet, amelynek sok hétköznapján, de vasárnapján is elfelejtjük, hogy: “nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, mely Istennek szájából jön.” (Mt.4,4)
Sylvester Aba