Mit viszünk mi?
Sokat hallgatóztam az új esztendőben.(nem szép dolog). Hallottam méltatlankodó emberek utcai gyűlését: nem lehet járni a szekerekkel a főúton. Hallottam szomorú nyugdíjasok beszédét arról, hogy nem elég a nyugdíj a számlák kifizetésére, ha a gázt kifizetem nem jut gyógyszerre, ha megveszem a gyógyszereket, nem jut kenyérre. Hallottam elkeseredett gazdák panaszát, mi lesz, ha a tejért még ennyit sem kapunk, ha nem lesz kinek eladjuk… ha a hízott disznót senki sem keresi… Hallottam alkalmazottakat beszélgetni: mi lesz, ha kirúgnak, mert nem felel meg a képesítésem az európai szabványnak…
És láttam is… szemetes, sáros városnegyedeket, szennyezett folyókat, “hízott” almát 4 lejért, bio kukoricást permetező európai gazdát, csomagoló fiatal családot elindulni az “ígéret földje” felé.
Láttam és halottam eleget ahhoz, hogy egyet értsek a kijelentéssel: “Az Únió belénk lépett” (Somogyi Botond, Üzenet 2oo7/1). Készületlenül ért bennünket a csatlakozás, a látottak/halottak miatt , de azért is, mert tévesek az elvárásaink: mindent, ami külföldi mi jó néven veszünk, mert ott van ám a jó élet, és ha nem vigyázunk nálunk is kitör a jólét… és ennek érdekében, reményében mi mindent elfogadunk, elhiszünk és megeszünk.
Pedig… kell tudni nemet is mondani. Dániel könyvét olvasgattam, és feltűnt Dániel kiállása Istene mellett, a Tőle kapott értékrend mellett: “Dániel eltökélte szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével…” (1,8) Tudott nemet mondani a hatalmasabbnak, gazdagabbnak. Ez azonban egymagában kevés lenne… tudott igent is mondani, akkor amikor elutasította a számára idegent, ugyanakkor igent mondott arra az értékrendre, amit Istenétől kapott. Kicsi dologban nyilvánul meg ez: ételnek kérdésében… de enélkül nem születne meg a nagy hitvallás sem: “a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani… ha nem tenné is, mi a te isteneidnek nem szolgálunk…” (3,17-18) Istenéhez való hűsége megszabadította az égő tüzes kemencéből… minket is megszabadíthat az olvasztó kemencéből, amelyben a szabvány, a sablon, az idegen istenek uralma alá olvaszthatnak bennünket. Ezért sem mindegy, hogy üres tarisznyánkra mutogatva várunk valamit, vagy ott van velünk a hűség életünk Urához, amely alkamas időben szánkba adhatja a megfeleő szót: IGENT vagy NEMET…
Sylvester Aba