Szomszédoló
Bod Péter konferencia
Olthévízen
Az olthévízi református egyházközség kétnapos konferenciát szervezett Bod Péter tiszteletére2006. július 28–29-én. Az eseményre a templomfelújított orgonájának a felszentelése adott alkal-mat. Több mint félévszádos hallgatás után szó-lalt meg újra az orgona. A konferenciát VeressLászló marosszentkirályi (volt olthévízi) és
Sylvester Aba János olthévízi lelkész szervezte.
A résztvevõk elsõsorban erdélyiek voltak, de jöttek Budapestrõl is a Bod Péter Társaság tagjaiközül tizenketten, és Svájcból, Graubünden kan-tonból. A rendezvényen öt elõadás hangzott el.A konferencia elsõ napján került sor BellághRózsa (Országos Széchényi Könyvtár) elõadására Bod Péter Önéletírása címmel.
„Az önéletírás vagy önéletrajz olyan mû, amelyet a tudomány, a mûvészet, a közélet teréntevékenykedõ személy saját életérõl ír, rendsze-rint kitérve az életével kapcsolatos társadalmi,történeti eseményekre is” olvassuk a magyarnyelv értelmezõ szótárában. A magyar önélet-rajz- vagy emlékirat-irodalom
fõleg Erdélyben virágzott a XVII–XVIII. század fordulóján. Azemlékiratot a függetlenségét elvesztõ Erdély tár-sadalmi viszonyai hozták létre. Azok az írók ésközéleti emberek, akik fontos szerepet töltöttekbe a politikai, társadalmi életben, családjuk vagyaz utókor számára megírták a történelmi esemé-nyekkel kapcsolatos állásfoglalásukat, megindo-kolták magatartásukat vagy éppen vádbeszédetírtak. Az erdélyi emlékirodalom értékes hagyo-mányai továbbéltek a XVIII. században, és meg-találjuk Bod Péter munkásságában is.
Bod Péter Önéletírása elsõ felét latin nyelven
írta, majd a második felében (ez a rövidebbikrész) magyarul folytatja feljegyzéseit, és csakegyes helyeken fordítja latinra a szót. Az Ön-életírás szövege elõször Jancsó Elemér gondo-zásában és Valentini Antal fordításában 1940-ben, majd (a második kiadás) 1945-ben jelentmeg Kolozsváron, az Erdélyi ritkaságok soro-zatban.
Bod Péter túl élete legfontosabb szakaszain, meglett férfikorban foghatott hozzá önéletírásá-hoz. Valószínûleg ötvenéves kora körül kezd-hette írni a mûvet. Önéletírásából megtudhatjuk,hogy milyen belsõ és külsõ tényezõk formáltáklelkületét, késõbbi tudományos és építõ törekvé-seit. Higgadtan, indulatok nélkül, õszintén, tár-gyilagos szemlélettel ábrázolja magát, múltjánaklegfontosabb eseményeit. Az õszinteséget azönéletrajz központi problémájaként szokták ke-zelni. De érzelmeinek is hangot ad, elõadásmód-ja közvetlen, szemléletes. Élete leírásával a lé-nyeget kívánta megragadni.
Mûvébõl kibontakozik egy erdélyi tudós lelkipásztor élete, megismerjük küzdelmeit, de fá-radozásainak az eredményeit is. Bod Péter szün-telenül munkálkodó ember volt, és hatalmas élet-mûvet hagyott hátra.
Feltevõdik a kérdés, hogy miért érdekes nekünk Bod Péter Önéletírása ma, a XXI. század-ban? Elsõ helyen a személye iránti érdeklõdést,tiszteletet említhetjük. Másrészt a hitelességemiatt fordulunk a mûhöz, amelyben az író õszin-tén, tárgyilagosan fejezi ki magát. Harmadsor-ban vonzóvá teszi az Önéletírást formai megje-lenése, természetessége, egyszerûsége. Mûvébõlsokat tanulunk ma is az emberrõl, a hitrõl, atisztességrõl, a hûségrõl, a hazaszeretetrõl.
A konferencia második napján következett
Majláthné Csizmadia Gabriella
(Nyárádszereda)
elõadása: Bod Péter: Históriára Utat Mutató Ma-gyar Lecsicon
. Az ELTE-n 2006-ban végzett fiatal tanárnõ nagy felfedezése a „Lecsicon”. A maros-vásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár Kézirattárábantalálta meg ezt az eddig ismeretlen kéziratot, azeddigi Bod-kutatások sehol nem említik. Csizma-dia Gabriella nagy türelemmel és szorgalommallemásolta a kéziratot, és belõle készítette el a dip-lomamunkáját. A „Lecsicon”-t a szerzõ 1746-banírta. A Leidenbõl hazatért Bod Olthévízre jött az õttanulmányaiban hûségesen támogató Bethlen Kataudvari papságára (1743–1749). Itt írta elsõ mûveit:Szentírás értelmére vezérlõ magyar leksikon (1746),
A Szent Bibliának historiája (1748), és Szent Judás
Lebbeus apostol leveleinek magyarázatja (1749).
Ezekhez kapcsolódik a most felfedezett kéziratos
Könyvtári Levelezõ/lap • 2006. november • 33
könyv, amelyben a szerzõ a történelmi kifejezésekés fogalmak részletes magyarázatát adja. A mûbemutatására az elõadó több szócikket olvasott fel.A XVIII. századi magyar irodalomtörténet és ezenbelül a Bod-kutatás számára igen hasznos lenne,ha Csizmadia Gabriella diplomamunkája kiadásrakerülne.
Gudor Botond
(Magyarigen) református lelkész
Bod Péter történeti munkáiról beszélt a Bod Péter,a történetíró
címû elõadásában. Bod fõ tudományterülete az egyháztörténet volt. Ilyen irányú mun-káinak érdekessége, hogy csaknem valamennyi iro-dalomtörténeti vonatkozású is. Az elõadó kiemel-te, hogy itthon is, Nagyenyeden, és Leidenben is,ahol „lelke legnagyobb gyönyörûségével három évettöltött tanulmányok közt”, a teológiai, a filozófiaiés a jogi tanulmányai mellett elsõsorban egyház-történeti elõadásokat hallgatott. Fõként [Honert, Janvan den] Johannes van den Honert elõadásai irántérdeklõdött, aki az egyháztörténetet Bod szerintLampe nyomán adta elõ. Tanulmányai során elsa-játította a külföldi protestáns egyháztörténelem leg-modernebb módszereit és eredményeit. Mintaké-pei, Friedrich Adolf Lampe, Johann LorenzMosheim és Friedrich Spanheim kedvezõen hatot-tak rá.
Magyarigeni lelkészsége idején írta nagy jelen-
tõségû történeti munkáit, melyek egy része kézirat-ban van ma is. Magyar nyelven egyetemes protes-táns egyháztörténetet írt: Az Isten vitézkedõ anya-szentegyháza állapotjának rövid historiája
(1760).
Latin nyelvû magyar egyháztörténetének, a HistoriaHungarorum ecclesiasticá
nak a kéziratát kiadás
céljából Leidenbe juttatta ki, de csak százhúsz évvelkésõbb adták ki. Három kötetben jelent meg 1888és 1890 között.
Bod egyháztörténet-írói tevékenysége elõdei-
hez (Pápai Páriz Ferenchez, Haner Györgyhöz,Debreczeni Ember Pálhoz) mérten határozotthaladást képvisel.
A programban szereplõ Bretz Annamária és
Pfuscher Emese elõadása elmaradt. Helyettük Ve-ress László
(Marosszentkirály) lelkész tartott elõ-
adást az olthévízi református egyház történetérõl,kitérve a XVIII. századra, Bethlen Kata korára.Bethlen Kata, vagy ahogy magát a másodszorimegözvegyülése után nevezte, Árva Bethlen Kataa XVIII. századi Erdély mûvelõdéstörténeténeknagy egyénisége volt. Egész életében jótékonyko-dott a református egyház javára. Templomokatrenováltatott, gyülekezeteket, kollégiumokat segí-
tett pénz- és tárgyi adományokkal. Õ építtette azolthévízi református templomot is. Még végrende-leteiben is gondoskodott az olthévízi egyházról,anyagi forrásokat biztosított a mûködéséhez. Ahitnek és a tudománynak élõ Bethlen Kata, akidöntõ hatással volt Olthévíz történetére, hosszúözvegysége alatt formálódott egy igazi mecénásnagyasszonnyá. Veress László nagy érdeme, hogymegírta az olthévízi református egyház történetét.Reméljük, hogy a közeljövõben kiadásra kerül.
Az utolsó elõadást Jan Andrea Bernhard
(Castrisch, Graubünden kanton) svájci lelkésztartotta magyarul Pap István bázeli kiadásúKároli-bibliája – alkalom egy svájci magyarvitára
címmel.
A bázeli magyar Biblia 1750-ben jelent meg
Im-hof bázeli könyvárus kiadásában. Az ötezerpéldányban megjelent Bibliának a korrektúraimunkálatait két Bázelben tanuló lelkészjelölt,Szathmárnémethi Pap István és Török Ferencvégezte. Õk írták a Biblia magyar nyelvû elõ-szavát is. A kiadás körül heves viták alakultakki a teológusok és a svájci kiadó között.Szathmárnémethi Pap Istvánt helytelen viselke-dése miatt késõbb eltiltották a lelkészségtõl, s ezután kénytelen volt nyomdászattal foglalkozni.1755-tõl ilyen minõségben mûködött Nagyká-rolyban, egy újonnan alapított nyomdában.
Ebben a nyomdában tanulta a könyvnyomta-
tás tudományát Rosius a Porta (1734–1806) sváj-ci rétoromán teológus, aki a berni tanulóévei utánDebrecenben és Nagyenyeden folytatta tanulmá-nyait. Feltételezhetõ, hogy Nagyenyeden talál-kozott Bod Péterrel. A kutatások ezt a feltevéstnem erõsítették meg. Rosius a Porta peregri-nációja az elsõ figyelemre méltó adat arra, hogyegy graubündeni (svájci) teológus magyar nyelv-területen tanulta a hittudományt.
A konferencia kellemes, bensõséges légkörben folyt le, tanulságos és hasznos volt, sokat lehetett tanulni az elõadásokból. Ugyanakkorkifejezte, hogy egymásról tudni és egymásnaksegíteni akaró emberek vagyunk. Megmozgattaaz Olt menti község lakóit. Baráti kapcsolatokalakultak ki a helybeliek és a vendégek között.Érezhettük a figyelmesség, az összetartás és a szeretet megtartó erejét. Csak köszönetet lehetmondani mindazoknak, akik a konferencia megvalósításáért és sikeréért fáradoztak.
Bellágh Rózsa
(OSZK)